Álca

-Apa? Mire mondta Bernie bácsi, hogy a krokodilnak is van barátja?

A szerelő elgondolkodott. Végül bevallotta, hogy nem tudja.

-Ettől függetlenül, maga a megállapítás igaz. Tényleg van barátja a krokodilnak. Sirályok, meg ahhoz hasonló madarak. Egyenesen belerepülhetnek a szájába, a kroki akkor sem nyeli le őket.

-Mert olyan jóban vannak? –érdeklődött a kissrác. A szerelő körülnézett: a boxutca lármájában igazán irigylésre méltó, ha valakinek a biológián tud járni az esze.

-És mert ketten együtt sokkal többre jutnak, mint egyedül. Láttál már krokodilt fogat mosni?

A lurkó elgondolkodott. Sok rajzfilmben szerepelt már kroki, de fogat speciel egyikük sem mosott soha.

-Ez azért van, mert a sirályok távoltartják tőle a fognyűvő manókat.

A gyerek szeme tágra nyílt. Az apja folytatta: -Bizony, ez így van. Ha nem lennének a sirályok, az összes krokinak már rég kihullott volna az összes foga… de hát egy jó barát segítségével, ugye, mindent meg lehet oldani.

A gyerek végigmérte az apját, azzal a velőig ható tekintettel, amivel egy versenyautó mélyébe lehet látni:

-Apa, mi igaz ebből?

A szerelő elgondolkodott. A fognyűvő manó talán egy kis egyszerűsítés, de egy kisiskolásnak hiába kezd magyarázni a fogak tövében élő baktériumokról. A többi pedig lényegében stimmel.

-Hát… talán nem az összes foguk esne ki a sirályok nélkül – felelte.

-Bonecrusher, hallasz?

-Nem, de tudok szájról olvasni – jött az ingerült válasz. –Mi történt?

-Elvesztetted a fejed. És mostanra… csak mi maradtunk.

A világosbarna Álca óvatosan megmozgatta a nyakát, és közben társa okfejtését hallgatta, miszerint jönnie kell valamikor az erősítésnek, de addig még ki kell bírniuk valahogy. Tekintettel arra, hogy nemrég Prime-mal mekkorát rodeóztak a forgalmas autóúton, és hogy mennyi roncsot hagyott maguk után, a közelítő úttest-renováló járművek felbukkanása egyáltalán nem volt meglepő. Az egyiket mégis alaposan megnézte magának, csavarról csavarra. Minden sérelme ellenére kénytelen volt beletörődni a sorsába, és feltűnés nélkül kihúzni addig, amíg a többiek meg nem érkeznek.

Barricade pontosan annak nézett ki, ami volt: szánalmas roncsként gurult minél távolabb Mission City közeléből. Nagy ívben kerülte a valódi rendőrautókat, egy igazi Saleen Mustang elől pedig kifejezetten elmenekült, miközben megpróbálta összerakni magában a történéseket. Arra még emlékezett, hogy Frenzy megtalálta az Allspark-ot, és odahívta őket, aztán Bonecrusher meglátta Optimust és egyből rátámadt… ő megpróbált a közelükben maradni, bizonyára rá is vetette magát az Autobot vezérre, de aztán már csak arra emlékezett, hogy egy hatalmas betonfal mellett fekszik, és jóformán egyetlen apró alkatrésze sem maradt épen. Újra felmérte a sérüléseit, de ettől csak a kedve romlott tovább. Persze, máskor is előfordult már, hogy falat fogott, de olyankor nem kellett önerejéből elgurulnia senki elől, nem kellett kibírhatatlan kollégák levágott fejét helyreillesztenie, és legfőképp, nem kellett szembesülnie azzal, hogy mindenki mást megöltek az Autobotok meg a helybeliek. Néhány óra alatt mindig helyre tudták kalapálni… most is számíthat erre, ha sikerül feltűnésmentesen eljutnia Indianapolisba. Összetörten, leharcoltan, egy sorsdöntő vereség után, amiben már részt sem vehetett… de a küzdeni akarása nem hagyta el. Négy kerékből általában sikerült kettőt-hármat maga alatt tartania, önreparáló mechanizmusai pedig szerencsére nem szenvedtek tartós károsodást. Azzal áltatta magát, hogy ha időben odaér, talán még a befutót is láthatja.

A csapatvezető unottan nézett a pakolászó csapatokra. Az ünneplésnek vége volt, a nézők már órákkal ezelőtt eltűntek, a boxokat kiürítették, már csak azt ellenőrizte minden istálló, hogy mindent elraktak-e, semmi nem fog-e kiborulni szállítás alatt. Egyesek az Államok túlfelén történt pusztításról beszélgettek, és mindenki úgy tett, mintha tudna valamit.

Ő hallgatott. Semmi kedve nem volt beszélni, semmi a világon. Sokat tudott, túl sokat ahhoz, hogy a folyamatosan szállingózó és a média által mindig felfújt hírek totálisan elvegyék a kedvét. Hogy kissé megszellőztesse a fejét, gyalogosan nekivágott a pályának, úgy, ahogyan a versenyzői szokták, még a szabadedzések előtt. Egy kanyarban, ahol már az utolsó kósza törmeléket is elsöpörték a pályamunkások és az utolsó csepp elfolyt olajat is felszárította a szél, leült a rázókőre. Az egész feje bizsergett: úgy érezte, el kell mondania valakinek, el kell mondania, hogy mindent tud, de ha nem is mindent, akkor is többet, mint amiről a Hetes Szektor valaha is álmodni fog. Kifelé persze tagadott. Ez nem esett nehezére, tudta, hogy úgyis hiába magyarázna járművekké alakuló hatalmas robotokról, akik meg kérdezték, azokat nem érezte méltónak a titok megosztásához. Összességében, hihetetlenül magányosnak érezte magát, és ebből csak hosszú percek múlva eszmélt fel, amikor tudatosult benne a messziről közelítő Saleen Mustang rendőrautó.

Az utcai jármű meglehetősen otthonosan haladt a versenypályán. Ha másról nem is, erről a magabiztosságról bármikor felismerte volna. Bárhol, bármilyen formában. Futva indult a bekötőút felé, aztán földbe gyökerezett lábbal konstatálta az autó állapotát.

-Barricade…

A lökhárító néhány része még mindig szerteszét állt, látni engedve a kicsorbult, megrepedt fegyvereket. A bal első kerék felfüggesztése siralmasan nézett ki, a bal hátsó pedig valahol a kipufogó mögött szlalomozott. Az autó jobb oldala sem nézett ki vidámítóan: az ajtó hiányzott, de ha meglett volna, sem illeszkedhetett volna a gyűrődések közé.

A csapatfőnök, aki azelőtt bármikor beült volna kétes eredetű versenyzőjébe, most inkább a mindent összecsomagolt, indulásra váró szerelőket hívta, hogy pakoljanak azonnal mindent ki, és készüljenek fel életük legdurvább esetének helyrekalapálására.

-Mi történt? – kérdezte, miközben a boxutca felé haladtak. Meglepte, hogy a Mustang egyáltalán tartani tudja vele a tempót, bár az évek alatt igazán megtapasztalhatta, hogy milyen kemény anyagból van a „felügyelő úr”.

-Az a fal nem gumiból volt…

A csapatfőnök bólintott. Sejtette, hogy idővel megtud többet is, addig meg örült, hogy az autó egyáltalán ennyit megosztott vele. Hogy humorral üsse el a helyzetet, emlékeztette a járművet, hogy a boxutcában nyolcvan kilométer per óránál gyorsabban még ő sem mehet. Fémes hörgést kapott válaszul.

Barricade végigmérte a szerelőket, mielőtt hagyta volna, hogy hozzányúljanak. A többségüket ismerte, némelyiket a maga módján még kedvelte is. Rájuk bízta magát, mert tudta, hogy mást nem tehet. Gyakorlott, gyors mozdulataik megnyugtatták: lassan tudatosult benne, hogy végre jó helyen jár. Győzelmi pezsgő illatát hozta a szél, és ez felidézte benne a régi emlékeket. A vereségből, ami Mission Cityben érte őket, kimaradt. A győzelem máshol vár rá. Ott, ahol nem kamionokkal kell összecsapnia és nem egy üvegdarabot kell hajkurásznia. Megatront megölték, Starscream elmenekült, Frenzy meghalt… viszont az ő csapata itt volt. Rendbehozták, mint már oly sokszor, és amikor végre át tudott alakulni, ők cserélték le kopott kerekeit vadiúj Bridgestone szuperlágyra, és ők töltötték tele üres tankját benzinnel, hogy legalább néhány kört megtegyen a pályán, amit jócskán átépítettek, mióta (fontosabb dolga lévén) itt hagyta a száguldó cirkuszt. Ők tájékoztatták a szabálymódosításokról, ők szórakoztatták friss boxutcai pletykákkal. Vele örültek, amikor gyors kört ment, és neves jégtáncosokhoz hasonlították, amikor épp kipördült egy elfékezett kanyarban. A kisebb hibáit ők írták a hideg betoncsík számlájára, a nagyobbaknál pedig egymást túlharsogva emlegették a rivális istállók ugyanott bakizó pilótáit. Ők mérték az idejét, ők figyelmeztették, hogy hol veszített időt valamelyik szakaszon. Ők vágtak fapofát, amikor a Hetes szektor néhány ügynöke a nyomát követve megérkezett, és ők kezdtek kimerítő magyarázgatásba a Röntgen-sugárzással működő műszerekről, amik miatt teljesen természetes, hogy az egész bokszban oly sűrűn kattog a radioaktivitás-jelző, és ők voltak azok, akik helyette is megkönnyebbültek, amikor a pályán cirkáló egyetlen autó radiológiailag támadhatatlannak bizonyult. Neki mindössze annyi dolga akadt, hogy a nyolchengeres benzinmotort továbbra is rendeltetésszerűen használja.

Amikor a hívatlan látogatók távoztak, Barricade méltóságtelin végiggurult a boxutcán, és még egyszer, utoljára, egy Álca fenyegetést hallatott. Aztán bekanyarodott a helyére, és a következő versenyévadról kezdett tárgyalni.