Újabb alternatíva a Transformers univerzumához

Ahhoz képest, hogy az Álca bázison jártak, Optimus higgadt maradt. Legalábbis Cosmos nyugodtnak és határozottnak látta, és ettől a történtek ellenére maga is megnyugodott egy kicsit.

Hogy utat nyitottak előttük, egyértelművé tette, hogy Megatron már beélesítette a fegyvereit. Jól tette, gondolta keserűen Optimus. Rövidesen szüksége lesz rá.

Felmérte a bázist, már amennyit így sietősen elhaladva látott belőle. Nemrég még aligha hitte volna, hogy kevesellni fogja az itteni haderőt. Noha szinte semmi nem változott a legutóbbi összecsapásuk óta, most mintha egy játékbolt kirakata előtt gurult volna el. A véleményét megtartotta magának. Cosmos láthatóan elegendőnek ítélte az arzenált.

Megatron kiadós gúnyolódással fogadta őket, amin a két Autoboton kívül egyedül ő nem nevetett. Megpróbálta, de a vigyora mögött érződött a sokkal őszintébb kétségbeesés. Ha valaki, hát ő ismerte Optimust, és tudta, hogy ha ő önként idejött hozzá, akkor valami baj van. És még hozta egy társát is, pedig ezzel önmagát tette sebezhetőbbé, tehát valami hatalmas baj van.

-Öt Seeker indult nemrég a külső bázisunk felé – kezdte. Sok újat nem mondott, bár ha azok öten gond nélkül teljesítették volna a küldetésüket, akkor most Prime nem lenne itt, hanem sérülten keseregne a többi Autobot kihűlt alkatrészei felett. –Cosmos véletlenül vette észre, és távolról követte őket. Készített egy felvételt, amit, attól tartok, neked is látnod kell.

Cosmos rákapcsolódott az itteni monitorok egyikére, és megmutatta, mit látott.

-Hogy a rozsda lepné el… - szólt később az egyik Constructicon. A többiek némán értékelték a látottakat. Cosmos újra lejátszotta a felvételt.

Prime Megatronra nézett. Képes-e gyászolni, erre még nem jött rá. És most, hogy talán már oly kevés ideje maradt…

-Pedig Starscream-nek aztán volt gyakorlata abban, hogy hogyan élje túl, ha nála jóval erősebbe kötött bele.

Ennyi. És ebben benne volt az esélyeik felmérése is.

-Van valami javaslatod? –kérdezte Prime. Nem kellett szóvá tennie, hogy rövidesen valószínűleg Cybertron következik, azt meg még kevésbé, hogy hajlandó félretenni az Autobot-Álca viszályt, hiszen minden makacs próbálkozása ellenére igenis okosnak tartotta az Álca vezért.

A kegyetlenül fénylő piros optikák végigmérték őt is, Cosmost is. A kijelzőkön látható többi Autobotot, amint a bázishoz közelítenek.

Megatronnal nem most először fordult elő, hogy kevésnek és gyengének látta az Autobot sereget, de most először vágyott arra, hogy tévedjen velük kapcsolatban.

-Összefogunk – döntötte el végül.

-Kevesen vagyunk ahhoz – ítélte máshogy a helyzetet Soundwave.

-Elegen – jelentette ki Prime. Hatalmas kék szemét az Álca vezéren tartotta, enyhén sürgetőn: nekik kell kezdeni, ha azt akarják, hogy a beosztottjaik kövessék őket.

-Ha túléljük, puszta kézzel verem szét a szikrádat – szólalt meg utoljára Megatron, Optimus Prime pedig még felelt valamit, hogy csakis abban az esetben, ha még lesz keze hozzá. Aztán nekiláttak életük legfurcsább átalakulásának.

Alkatrészeik szétváltak, összekeveredtek, szilárdan kapcsolódtak egymáséhoz. Egyikükben még fölmerült, hogy talán mégsem ez a legjobb megoldás, de akkor már egyik oldalról Astrotrain, a háta mögül pedig Shockwave kapaszkodott hozzá hasonlóképpen. És érkeztek a többiek, ki hosszabb, ki rövidebb töprengés után. Amikor elérték a bázis plafonját, annak a részeit is magukba foglalták, és jöttek a többiek, Autobotok, Álcák vegyesen. Úgy tűnt, mintha fájna várniuk: egyre nagyobb elánnal akaszkodtak a többiekbe, egyre nagyobb felületen, sietősen, és mégis: egyre nagyobb lelkesedéssel. Az egész cybertroni lakosság egyetlen, hatalmas fémkupaccá állt össze.

A támadó őszintén meglepődött, hogy mégsem sikerült felkészületlenül érnie őket, bár önbizalmát ettől még nem vesztette el.

-Legalább jól telt az a kis idő, amit haladéknak kaptál? Kiszórakoztad magad még utoljára, mielőtt megöllek?

Cybertron felszínéről ekkor emelkedett fel az a hatalmas robot, amivé a lakók összeálltak. Kissé még bizonytalanul mozogva felmérte a végereményt: bár sok szikrája elveszett, fém testét viszont megerősítette az eddigi háborúskodás. Összességében, most még mindig jobbak voltak az esélyei, mint a legutóbbi találkozásukkor.

-Fenyegetőzéssel akarsz távol tartani magadtól, Unicron? –kérdezett vissza.

-Nem akarlak távol tartani.

-Pedig mennyivel bölcsebb lenne! –felelte a másik, és felkészült a támadáshoz.

-Inkább az lenne bölcs, ha megpróbálnál elmenekülni. Talán túlélnéd. Talán csak várnom kéne, amíg a maradék szikrád is kioltja egymást, Primus.

Válaszul aprónak tűnő fekete cső vált szabaddá a frissen összeállt robot vállánál, közel ahhoz a részhez, ahol a két fővezér elkezdte az összekapcsolódást. A lövés pontos volt, és a hatás sem maradt el: egy fúziós ágyú még Unicron ellen is fúziós ágyú. Ezzel egy időben Primus oldalra hajolt, és eleresztett maga mellett egy, a fejére szánt lövést. Lehajolt, és tőből letörte Iacon legmagasabb épületét, hogy aztán ellenfele vállába szúrja, mint valami lándzsát. A mozdulatot még be sem fejezte, már rúgott, miközben lába valami halálosztó lila csővé alakult. A rúgás talált, a lövést ilyen közelről szándékosan sem véthette volna el. Unicron felüvöltött, és megpróbálta tőből kitépni a hozzá lendített végtagot. Közben kisugárzásával is támadta ősi ellenfelét, aki ezt egy ideig hárította ugyan a Mátrixot használva, de érezte, hogy ennél most többre lesz szükség. Unicron is felmérte, hogy a sugárzással önmagában még nem megy sokra, ezért kis időre felhagyott vele. Primus, hogy egyik kezét szabaddá tegye, a másikba fogta becses fegyverét, és ököllel mázolt a támadójába. Unicron tett egy félfordulatot az űrben, a mozdulat befejezéseként pedig letörte és az űrbe hajította Primus Mátrixot szorongató kezét. Most már nagyobb hatásfokkal vethette be a sugarát.

Primus az egyik Holdbázis fedezékébe húzódott, és azt tolta maga előtt, egyenesen Unicron szájába. Nem volt olyan hangulatban, hogy még jó étvágyat is kívánjon hozzá, viszont sikerült utolérnie a kezét, mielőtt az elveszett volna a világűr mélységében. Még arra is jutott ideje, hogy a helyére illessze, és nézze, amint az újra a testéhez kapcsolódik.

Unicron a vártnál is hamarabb átrágta magát az eléje zúdított akadályon, de újabb egységesen lila és mozaikszerűen színes fegyverekkel kellett szembenéznie. Valahonnan még egy lézerkarabély felnagyított mása is előkerült, az egykori Álca bázis falaiból és tetőszerkezetéből kialakítva. Mindemellett, úgy tűnt, Unicronon belül is hiba csúszott valamibe.

-Ideje, hogy visszavonulj – tette szóvá Primus. –Bár sejtem, hogy nem hallgatsz az okosabbra.

Jól sejtette: Unicron dühödten nekitámadt. Primus ekkor épen maradt kezével letörte az egyik szarvát, és késként beleállította a törzsébe a fél iaconi épület mellé. Ezzel sikerült annyira lelassítania ellenfelét, hogy időt szakíthasson egy átalakulásra. Utazó módban újból megszemlélte Unicront, és megtalálta az előbb még hiába keresett gyenge pontot: keskeny repedés terjedt a két szúrás helyétől egészen a támadó nyakáig. Úgy tűnt, belülről kezd szétesni. Ide, a repedés mélyére ütötte a Mátrixot, olyan mélyre, amennyire csak erejéből telt. Kitért az utolsó, elkeseredett támadás elől, és a továbbra is felismerhető lila ágyúval ellenfele másik oldalába lőtt. Aztán távolabbra húzódott, és messzebbről figyelte, ahogyan az Unicron mélyébe süllyesztett Mátrix kifejti a hatását.

Támadójából fény csapott fel, szabaddá váló, tiszta energia. Alkatrészek repültek szét az űrbe, egy félberepedt optika a másik Holdbázisra hullott. Fémtörmelék lépett Cybertron légkörébe, egy kar pedig egyenesen a kihalt fővárosra zuhant. Primus csak arra ügyelt, hogy értékes fegyverét nehogy újból elveszítse.

Körülnézett a háborúsújtotta, erőforrásaitól jórészt megfosztott bolygón. Az otthona volt több, mint tízmillió évig. Különös honvágy fogta el, miközben búcsúpillantást vetett a hozzá képest apró városokra. Egy pillanatig még az is megfordult a fejében, hogy szétválik és itt marad, de aztán felmérte a sérüléseit és arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy semmi kedve folytatni a belviszályt. Legyőzte Unicront, ha nem is első próbálkozásra. Most már ideje megkeresni a többieket, döntötte el, és távozott, amerről jött annak idején.

Az űrben sodródó darabok közül a legnagyobbon az egyik repedés lassan tágulni kezdtett, végül egy sötétszürke sisak jelent meg a résben, majd rövidesen a hozzá tartozó szürke arc, piros szemek, sunyi-gunyoros vigyor.

-Megmondtam, hogy szétverlek! –kiáltotta diadalittasan, aztán körülnézett, és Primus után száguldott.

Az utolsó csata Cybertronon