Epilógus

1989. Július 17.

Egy anya a Budapest 10. kerületének kórházában az immár a harmadik gyermekét tartja az ölében. Sose hitte volna, hogy a harmadik gyermeke lány lesz, de nagyon boldog volt, hogy az másik két fia mellé nevelhet egy lányt is.

Az újszülött kissé felsírt ugyan, de megnyugodott anyja karjaiban. Két szép zöld szemével nézett az anyjára, miközben erősen szorongatta a hálóingjét. A pici barna kis hajszálai csak úgy csillogtak aranyan a délutáni napfényben.

Az anya hirtelen felpillantott az ajtóra, amin belépett egy pirospozsgás fiatal nővér.

- Asszonyom, szeretném elvinni a kisbabáját egy újabb vizsgálatokra. - szólalt meg a nővér.

- Miféle vizsgálat? - kérdezte az anya.

- Az orvos csak annyit mondot, hogy vigyem a kicsit még egy vizsgálatra - válaszolt a nővér. - Nyugodjon meg, nem tart sokáig, vissza fogja kapni a kicsit.

Az anya szomorúan átadta a nővérnek a síró babát. A nővér szempillantást vetett rá.

- Hogy hívják a kicsit? - nézett rá az anyukára.

- Juditnak. - válaszolt kissé elbizonytalanodva.

- Nagyon szép neve van. Így hívták az én nagymamámat is, de ő már sajnos nem él... Nem tart sokáig a vizsgálat, egy szempillantás sem lesz az egész, és a kicsit már vissza is kaphatja!

A nővér kilépett az újszülöttel a karjában a folyosóra. Átvágott folyosókon, lépcsőkön, és le is ment egy pár emeletet egészen a kórház földalatti parkolójáig.

A parkolóban síri csend volt. Semmi mozgolódást sem lehetett észlelni egy sarokban sem. A nővér bizonytalanul lépett egyre bejebb a sötét zúgba. A baba egyre hangosabban sírt a nővér karjaiban.

Vajon miért hozhatta ide a kicsit pont egy parkolóba egy sötét zúg kellős közepére? Mit akarhat ez a nővér tőle?

- Hahó! - szakította meg a csendet a nővér. - Elhoztam azt az újszülötett, akit ön kért! A kiválasztottat!

Nem hallatszott semmi válasz, vagy viszonyozás. Ám, amint a nővér másodszorra is megszólalt, egy gyönyörű rózsaszínű BMW hajtott ki a helyéről. Az autó orrán egy aranyan csillogó piros színű szögletes jelvény lelte helyét, ami egy furcsa kicsit se emberinek tűnő fejet ábrázolt.

- Elhoztam a kicsit, akit kértél! - kiáltott az autó felé újra a nővér.

- Hát tényleg ő lenne az. A kiválasztott. - halatszott egy női hang az autóból.

Hirtelenjében az autó elkezdett szétválni. Egy szempillantás alatt az autó helyén már egy öt vagy akát hét méteres kék szemű női alkatú robot állt.

A nőnemű robot ugyan szögletes és merev, de csinos arcával a kisbabára nézett.

- Add a gyermeket, Kata. - kérte a nővértől.

A nővér, rendes nevén Kata átadta a keservesen síró újszülöttet. Nagyon elcsodálkozott azon, hogy amint az újszülött a nőnemű robot kezébe került, már nem sírt. Teljesen megnyugodva vetett pillantást erre a "furcsa jövevényre".

- Nagyon szép gyermek. - mosolyodott el a nőnemű robot. - Szép zöldek a szemei is. Hogy hívják?

- Judit. - válaszolt a nővér.

- Egzotikus neve van. Illik is a személyiségéhez.

felemelte a jobb karját. A tenyere villogni kezdett, s egy rózsaszínben világító gömb jelent meg a kezében.

- Ez az energia majd segíteni fog neked a jövőben, hogy a fejlődő képességeidet karban tarthasd, és a csatákban is nagy szükséged lesz rá. - suttogja az újszülöttnek, és gyengédden a pici mellkasába mélyesztette a gömb formájú energiát.

Még egy darabíg a kezében tartotta a kicsit, majd kénytelen volt visszaadnia a Kata nővérnek.

- Köszönöm szépen, hogy segítettél, Kata. - köszönte meg a nővérnek, és a babához is még ezt suttogta:

- Egy szép napon találkozunk.

- Tessék, asszonyom már vissza is hoztam a kicsit!

- Ugye, nagy baj nincs? - kérdezte az anya.

- Ugyan kérem! - legyintett a nővér. - A kisbaba is nagyon jól viselkedett!

- Köszönöm.

A nővér eltávozott. Az anya boldogan tartotta karjaiban a lányát. Nem is sejtette, hogy a kicsinek volt egy kis találkája egy fura nőnemű robottal, aki képes átalakulni egy BMW típusú autóvá. Sőt, nem is sejtette még azt se, hogy valaki távol innen, de a Földön túl a seregével a kisbabáját akarják megszerezni...

*

- Végre megszületett!

- Biztos, hogy ő az?

- Még szép! Ő az, akit megjósoltunk! Szívhang is járt nála, és adott egy neki kedvező energiát!

- Milyen kicsi emberi lény...

- Semmi aggodalmunk ne legyen! A kiválasztott tényleg kicsi, de majd lássuk tizenhat év múlva!

- Csak Megatron ne találja meg! El se lehetne képzelni, hogy mekkora ügyet csinálhat most azért, hogy megszerezze a kiválasztottat!

- Ez sajnos igaz. Olyan erős képességekkel született meg a kiválasztott, amivel Megatron az egész Univerzum, sőt egész Multiverzum nagyura lehet!

- Reménykedjünk, hogy nem találja meg a kiválasztottat, vagy ne tudja meg a nevét. Elég, ha csak megtudja a kiválasztott nevét, és már meg is találná még a föld alatt is!

Egy elárnyékolt furcsa, ám mégis valahogy különlegesnek bizonyuló háromfejű lény valahol az Univerzum jelentéktelen bolygójának egy sötét zúgában várt arra a pillanatra, hogy felbukkanjon és valóra válthassa terveit. A tervei főbb részéből a kiválasztott, Szárnyasi Judit sem maradhat ki...