| Regények : Judynator és a Transformerek - 1. Az álom |
Judynator és a Transformerek - 1. Az álom
Judynator 2006.04.09. 18:05
1. Az álom
2005. július 18.
Itt a nyári szünet! Az iskolás gyerekek végre szabadnak érezhették magukat, hisz végre itt van a nyár, a strandolás, a kirándulás, a nyaralások és a szórakozások. Az iskolák teljesen kiürültek, a játszóterek megteltek viháncoló vidám kisgyerekekkel, a kedvelt utcák is megteltek sétálókkal, bicajozókkal, gördeszkázókkal, görisekkel és mindenféle sportot űző fiatalokkal.
Ennek legjobban Szárnyasi Judit örvend, aki nemcsak, hogy jó jegyekkel végezte el ezt az évet, hanem végre be is fejezte általános tanulmányait. Őt felvették a Budapest egyik legjobb művészképzőjére, a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolára az animáció rajz - és filmkészítő szakára. Ezekre is gondolva vidáman bicajozott haza a Rákoskeresztúr legszebb parkjából. Sőt, július 17-én lett tizenhat éves!
A lány vidáman lóbálta a délutáni szélben a barna, szöke melírokkal díszített vállíg érő tépett hajzuhatagát. Zöld szeme is nagyon kivehető volt a vékonykeretű szemüvege mögül. Öltözködési stílusa divatos ugyan, de inkább olyan normális, csinos női eredetű.
Ép hogy megállt az Újlak utca sarkánál (aminek a közelében laktak), amikor összefutott az egyik barátnőjével, Ráduly Renátával.
- Szia Judit! Holnapután jössz velem és Szandival a strandra?
- Sajnos nem lehet - csóválta a fejét Judit. - Ugyanis holnapután a Gellért-hegyre megyünk a családommal.
- Ja, értem! - bólintott Renáta. - És holnap ráérsz eljönni biciklizni a Madárdombra?
- Persze, mikor és hol találkozzunk?
- Délelőtt olyan tíz óra felé a Plus áruház előtt.
- Meglesz! Akkor holnap tíz óra felé a Plusz áruház előtt. Na szia, holnap reggel még felhívlak, ha találok valamit a neten.
- Köszi, szia!
Judit tovább biciklizett az otthonáig. Kinyitotta a kaput, és bevitte a biciklijét a garázsba.
Amit ezt megtette, felfigyelt a húga, Réka szavára, aki az emeleti ablakából kukkantott ki.
- Hol voltál már ennyi ideig? Megígérted, hogy együtt megnézzük a Robotok rajzfilmet! - kiáltott le.
- Bocsi, Réka! - kiáltott felfelé Judit. - Máskor pontos leszek!
- Semmi baj - legyintett Réka. A tíz éves kislány mellett megjelent egy fekete macska.
- Jaaaaaj, Lucifeeeeeeeeer! - gügyögött a macskának Réka. - Hát ennyire szereted a gazdit, hogy még te is idejöttél az ablakhoz?! Hogy milyen cukkeráj vagy!
Vajon mikor hagyja abba az ötéves viselkedését... - gondolta Judit. Levette a bejárat előtt a cipőjét, és a papucsában belépett a házba. Le se lehetett tagadni, hogy milyen szép rend van Judit otthonában. A bútorok ízlésen voltak elrendezve a fal mellé, a tetejükön a növények és az üvegfestékkel kidíszített üvegek szép sorjában és szimetrikusan el voltak rendezve. A nagyszoba közepén csak a fotel, a dohányzóasztal és a tévé állt.
A lány úgy dobta le magát a fotelre, hogy a lábáról le se vette a papucsot. Megragadta a dohányzóasztalon heverő tévének a távirányítóját, s bekapcsolta az egyik legkedveltebb csatornájára, az RTL Klubra. A műsorban éppen a napi híreket szavalták.
- És most a nap legfontosabb híre - kommentálta a bemondó. - Nem régiben jelezték, hogy a Hold felől igen furcsa aszteroida kinézetű repülő tárgyat észleltek. Nem tudni, hogy mikor csapódhat be a Földbe, de aggódalomra semmi pánik! A mérések szerint ez a Puskás Ferenc stadion méretével megegyező azonosítatlan tárgy Szaharába fog becsapódni...
Judit ezt nem is akarta tovább hallgatni, és kikapcsota a tévét.
- Ekkora baromságokat. - jegyezte meg.
Ekkor lépett be a szobába Judit egyik bátyja, Attila.
Kicsit mogorva arcot vágott. Judit gyanította, hogy ez a magas, szőke tizenhét és fél éves fiú megint vesztett a Counter Strike-ban, amivel állandóan játszik.
- Mi van, Attila? - fordult bátyja felé Judit.
- Semmi különös. - morogta.
- Anyu hova ment? - kérdezett megint a lány.
- Elment Misivel a Tescoba bevásárolni. Miért?
- Mert Laurát nem láttam a garázsban.
Laura a család régi Skoda105-ös típusú, ám nagyon szép autója. Judit nagyon szerette ezt a járművet, ezért a rendszámának betűiből (ESL) elnevezte Eszes Szárnyasi Laurának. Ábrándozott arról, hogy milyen lenne, ha ő is vezethetné ezt a gyönyörű vajszínű járművet. El is fantáziálta, hogy milyen jó lenne, ha Laura beszélni tudna...
Apropó fantázia. Judit nagyon sokszor álmodozott arról, hogy ha ő egy nagyon különleges képességekkel rendelkezne, akkor olyan hihetetlen kalandokba keveredhetne, amit soha el se fog felejteni.
Sajnos az álmodozás csak egy álmodozás, és ezek nem válhatnak valóra, mert ezek csak a Sci-Fi filmekben léteznek. Judit elfogadja magát olyannak, amilyen, hisz ő is csak egy normális közönséges állampolgár a több között.
*
Későre járt. Judit anyja és az élettársa, Tóth Mihály is már rég otthon voltak. A család az esti műsort nézte, de Judit nagyon elfáradt a mai nap folyamán, és úgy döntött, a tévé helyett inkább felmegy a szobájába aludni.
A szobájában szép rend van, de a falakat Judit saját kézzel rajzolt rajzai és poszterek lepték el. Az ajtóval szembe állt a sarokban Judit ágya, melette az ablak alatt az íróasztala és a laptopja helyezkedett el. Azzal szemben meg egy szekrény és egy polc állt (azon leltek otthonra a plüssjátékok és más szobadísz.
Judit ágyán egy fehér színű doromboló nőstény macska szunyókált. Amint Judit becsukta az ajtót, a macska felébredt. Odügetett hozzá, és nekidörgölőzött a lábának.
- Nincs kedvem most veled foglalkozni, Mirci. - simogatta meg a macskát Judit. - Szeretném magamat holnapra kialudni.
Mirci kissé csalódott ábrázattal nyávogott, majd kiment az ajtóba épített macskaajtócskán. Judit álmosan esett neki az ágyának. Még csak nem is ágyazott meg, csak magára húzta az ágy szélén heverő plédet. A szemei pedig lassan lecsukódtak, és alíg egy öt perc múlva már mélyen elaludt.
*
Judit egy sötét idegen helyen találta magát.
Nem tudta, hogy került ide, de nagyon megijedt. A hely kör alakú volt rosszul megfaragott kőosztlopokkal. A falakról csak úgy csepegtek le a hamuszürke vízcseppek.
A teremben hirtelen félelmets visszahangos nevetések törték meg a csendet. Olyan, mintha többen nevetnének, de nagyon ijesztően.
- Kik vagytok és mit akartok tőlem? - kiáltott fel Judit. Válaszkén egy újabb kacagás hallatszott, de aztán a hangok hirtelen szavalni kezdtek:
Hamarosan egy embergyermek születik,
kit a sors különleges erőkkel adatik...
Ő lesz az, ki két gonosztevőt legyőz!
Ez a két gonosztevő a kiválasztottban lakozó erőkkért küzd...
de csak az győz,
kit a kiválasztottal kapcsolat fűz!
A kiválasztott neve...
Itt furcsa ismeretlen nyelven monták ki a hangok a szavalásuk utolsó két szavát, és megint felnevettek, de már egyre hallkabban.
- Várjatok! Mi ez az egész? És mit akartok tőlem! - kiáltott megint Judit. - Gyertek vissza! Válaszoljatok!
A kacagások már elhalkultak.
Hirtelen hatalmas dörrenések rázták meg a termet. Egy hatalmas alak lépett elő a homályból. nyolc-tíz méter magas lehetett, testét fém fedte. Arcát nem lehetett látni a félhomályban, de gonoszul felnevetett félelmetes, ám gépies hangon. Kezében egy hatalmas kardot fogott, ami szikrázóan felvillant.
Gonosz nevetések közt Judit felé indult, és a szabad kezét felé nyújtotta, hogy elfoghassa.
- Ne... Kérlek, ne... - hátrált meg Judit a mögötte lévő falhoz. - Hagyj bé...!
Juditot hátulról újabb hatalmas sötét alakok (ám kisebbek) fogták le. Hiába próbált kimenekülni a karjaikból, de ezek az úgyszintén elárnyékolt alakok nem engedték el, ők is gonosz gépies nevetésbe kezdtek.
A közeledő alak elővett egy hatalmas tűben végződő fecskendő féleséget vett elő, hogy ezt a lányba szúrhassa.
- Neeee!! Könyörgöm, neeee!! - sikoltozott Judit, de sajnos már nem remélhetett semmit, hisz a tű már centiméterekre volt a nyakától...
Könnyes szemekkel ébredt fel hajnali három óra felé. Letörölte a homlokáról az izzadságot.
Belegondolt abba, hogy túl sokat nézte a tévét, de aztán az álmot összehasonlította az előbbi rossz álmaival.
Ez az álom... Ez az álom egyátalán nem tünt olyan egyszerű rossz álomnak, mint a többi álom. Nagyon valóságos volt. Még most is érezte azokat az érzéseket és a fájdalmakat, amiket végíg szenvedett az álmában.
Nagyon sokkolták a képek. Vajon kik voltak azok a nevető idegenek és miről magyarázkodhattak? És ki volt az a hatalmas alak, aki őt akarta elfogni és egy injekciótű féleséggel leszúrni?
Judit hátradőlt az ágyán, és megpróbált visszaaludni abban reménykedve, hogy ezt az álmot elfelejti. Sajnos nem tudta elfelejteni ezt a valóságosnak tünő álmát, s még emiatt nem tudott visszamélyedni álmaiba.
*
- Judit, ma egy kicsit furcsán viselkedsz. Mi történt? - kérdezte Ráduly Renáta, miközben a Madárdomb felé bicikliztek a szép délelőtti napon.
- Semmi, csak rosszat álmodtam. - válaszolt Judit.
- És mit? - kérdezte Lakatos Szandra, Renáta legjobb barátnője.
- Semmi különös, hadd ne meséljem el.
A lányok áthajtottak a Flamingó utca felé, amerre a domb felé lehetett egyenesen menni. Judit reggel nagyon furcsán érezte magát. Amikor felébredt, és kiment a mosdóba mosakodni, eléggé meglepten látta a tükörképét, amint a bal arcát fém lepte el, a bal szeme meg vörösen világított. Judit egyet pislogott döbbenetében, a tükörképe ismét a régi arcát vette fel.
Biztos, halucináltam. - gondolta erre visszaemlékezve biciklizés közt.
Nagyon elgondolkozott. Vajon ennek a jelentős látomásnak köze van az álmához? Vagy csak a reggeli fáradtság?
Visszaemlékezett az álomra. Hát igen, bele se mert gondolni abban, hogy mit művelhetett volna vele, ha nem kelt volna fel az álmából.
Vajon mit akarhatott tőlem ez a furcsa alak azzal a tűvel? - gondolkozott. Észre se vette, hogy már az útkereszteződés közepére hajtott, de meghallotta a Renáta és a Szandra kétségbeesett kiáltozásait.
- JUDIT!! VIGYÁZZ!!
BUMM!
Egy autóbusz hatalmas dudálások között nekiment a kerékpározó Juditnak. A lány nagyot repült a bicajával együtt bele a betonos árokba. Ki se bírt mászni a bicaja alól az árokból. Sőt, érezte, hogy nem bír felállni. A járókelők nagy odarohant, hogy lássák, mi történt. A sofőr, aki a buszt vezette, kiszállt a járművéből és a lány felé rohant kétségbeesetten.
- Jaj istenem! Annyira sajnálom! Nem vettelek észre... Máris hívom a mentőket, mert ahogy látom, eltörhetted a lábad, vagy a karod! - sajnálkozott a buszvezető.
- De kérem, uram...
- Maradj ott, ahol vagy! Leszedjük a biciklit, és háromra kiveszünk az árokból! - szólalt meg az egyik járókelő.
A biciklit levették róla, és szép óvatosan kivették és lefektették a földre. Renáta és Szandra ijdeten figyelték a jelenetet, de hirtelen felkapták a fejüket az idejövő mentőautóra.
A mentőorvosok kiszálltak és odarohantak a tömeg felé az orvosi csomagjaikkal. Judit összes végtagját végíg vizsgálták. Nagyon elcsodálkoztak, mert a lányon a kissebb karcolásokon kívűl semmi törést vagy mély sérülést nem találtak.
- Hát ez meg hogy lehet? - kérdezte az egyik mentőorvos. - Pedig egy ilyen közlekedési balesetnél még a nyakát is eltörhette volna, vagy akár bele is halhatott volna!
- Hát ez tényleg nagyon furcsa! - vágta rá a másik. - Öt éves munkám során ilyennel soha nem találkoztam, hogy egy ilyen balesetnél ne sérült volna meg nagyon az ember!
Judit értetlenül nézett. Balesetett szenvedett és mégse történt vele semmi!
Ez már tényleg kezd egyre furcsább lenni. Először az álom, aztán a halucinálás, most meg ez a nagy balesett, amit egy kis karcolásokkal úszta meg.
- Fel tudsz állni? - kérdezte tőle az egyik mentőorvos.
- Megpróbálok.
Judit - mint akivel nem történt volna semmi - felállt, és járt egyet.
- Hát ez valami csoda! - kiáltott fel az egyik öreg járókelő. - Biztosan egy halhatatlan emberrel van dolgunk!
- Ostobaságokat beszélsz, János apjuk! - torkolta le az öreg egyik ismerőse. - Túl sok Sci-Fi könyvet olvasol!
- Ez csak egy véletlen szerencse lehet. - gondolkozott egy kutyáját sétáltató fiatal járókelő.
- vagy lehet, hogy túl sok C-vitamint fogyaszt! - kapott az ötleten egy nagyon kövérnek bizonyuló nőszemély.
Az emberek (és a Renátáék is) tanakodni kezdtek. Judit kihasználva ezt az alkalmat a kerékpárjával együtt elhagyta a helyszínt.
Mit történik velem? Mi folyik itt? - gondolkozott ijedten. Biztosan csak álmodom az egészet! Hisz meg is halhattam volna!
*
Ez az aszteroidának tünő tárgy, amiről az egész televizíó tele volt, az csendben keringett a Hold körül. Senki, de senki nem sejthette, hogy belűl a tárgyban nagy volt a mozgolódások.
Sötét volt egy irányítőközpontnak vallható területen. Itt két sötét alak beszélgetett, közben egy nagy monitorra figyeltek fel, amin embereket vizsgált név szerint. A gép hirtelen megállt Szárnyasi Judit alakjánál!
- Végre! Hát ő lenne az, akit kerestem már régóta! - nevetett az egyik legtermettebb alak gépeis hangon. - Puskapor tényleg jól le tudta fordítani a háromfejű csúszómászó jóslatának utolsó két szavát, vagyis a kiválasztott nevét!
- Biztos, hogy ő a kiválasztott, akit kerestünk, főnök? - kérdezte a másik szintén gépiesen.
- Ebben a jóslatban nincsenek tévedések, Skorpió! - csattant fel a legtermettebb alak. - Alpha-Q ezentúl nem ostobaságokat hordott össze! Az az ostoba Szívhang is már személyesen találkozott vele!
- És most mik a terveid, főnök?
- Holnap támadni fogunk. Addigra a seregset és a terrorconokat is készítsétek fel a kiválasztott keresésére! Holnap végre megszerezhetem ezt az emberi lényt, és semmi és senki, még Első Optimus és a nyomorult Autobot csapata se állíthat meg abban, hogy a mindenség ura legyek, hahahahahahahahahaha!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
