-Te jó ég! –kiáltott fel Anett. –Robot lettem!

-De mégis mitől? –kérdezte Vadóc.

-Szerintem attól a folyadéktól, amit Max-től kaptunk. -felelte Móni.

-Így nem mutatkozhatok odakinn, és hogy magyarázom meg anyunak és apunak? –sopánkodott Anett.

-Ezt még én sem tudom. –mondta húga.

-Lányok! Akármi is történt, mindenféleképpen meg kell említenünk a többieknek. –felelte Vadóc.

-Igazad van. –helyeselte mindkét "lány”.

Vadóc mindenkit megkért, hogy jelenjen meg a vezérlőteremben.

-Szerinted miért hívott ide minket Vadóc? –kérdezte Tűzgolyó.

-Nem tudom. –felelte Golyózápor.

-Móni! Hol van a testvéred? –kérdezte Optimus.

-Hááát… Róla van szó. –felelte Móni.

-Mi történt? –kérdezte Rodimus.

-Emlékeztek arra a folyadékra, amit Max adott nekik. –kérdezte Vadóc.

-Amit, Anett megivott. –felelte Lejtő.

-Igen az. Szóval ez lett az eredménye. –válaszolta Móni, és megkérte testvérét, hogy lépjen ki a fal mögül.

Mindenki csak ámult, mikor meglátták.

-Ilyet még életemben nem láttam. Egy emberből, robot! –csodálkozott Tűzfal.

-Ez bámulatos! –felelte Szélvész. –Legfeljebb nem leszek egyedül.

-Jó vicc. –válaszolt Anett.

-A mindenit! -kiáltott fel Dr. Jones ki utólag lépett a terembe. –Ki az új csapattag? –kérdezte.

-Nem ismer fel? –kérdezte Anett.

-Anett?! –ámult Jones. –És ez attól van, amit Max-től kaptál.

-Igen. –felelt Anett.

-Nekem egészen színpatikus. –felelte Tűzgolyó.

-Hé! Vegyetek vissza magatokból. –üvöltözött Vadóc.

Anett meg csak nevetett. Majd így szólt Optimus-hoz:

-Vállalná a kiképzésemet? –kérdezte.

-Igen. –felelte Optimus parancsnok.- Akár holnap is kezdhetnénk.

-Vasököl! –szólította Optimus. –Neked sem ártana egy kis gyakorlás.

-Na de uram. –nyavalygott az Autobot.

-Semmi ellenvetés katona. –szólt rá Optimus.

-Értettem. –felelte lehangoltan Vasököl.

-Akkor holnap. –válaszolta Optimus. –A többiek visszatérnek a munkához.

Megatron belépett a Föld légkörébe és megérezte az új robot szikráját.

-Ez meg ki lehet? –gondolta és követte a robot frekvenciáját.

Mikor megérkezett, a bázisnál találta magát. Ekkor érezte meg igazán Optimus jelenlétét is. Lent a bázison a riasztó megbolondult, majd Vadóc és Móni haja ragyogni kezdett. Mindketten rohantak Első Optimus-hoz.

-Optimus! Baj van! –kiáltotta Vadóc.

-Igen Vadóc. Mindannyian észrevettük. Megatron a bázis bejáratánál van. –felelte Optimus.

-Ezalatt Anett is belépett a terembe.

-Mi történt? –kérdezte.

-Megatron áll az ajtó előtt. –válaszolta Portyázó.

-Hiszen meglátja a lakosság. –riadalmazott Anett.

-Azt már kétlem. –felelte Jones. –A falut kivéve, mi 15 km-es körzetben láthatatlanok vagyunk. Vagyis semmit sem látnak az emberek.

-Abban nem leszek biztos. –aggódott Móni.

-Ne várakoztassuk tovább. –mondta Anett.

-Te nem mehetsz ki. –felelte Optimus. –Én megyek egyedül. Majd szólok, ha segítség kell. Rodimus! Rád bízom őt. Vigyázz rá.

-Igen Optimus. –válaszolta Rodimus.

-A többiek az emberekre vigyáznak addig. –parancsolta a vezér.

-Értettem! –hangzott a válasz mindenkitől.

Az Autobot vezér felment a felszínre, majd szembe találta magát Megatronnal.

-Optimus. –felelte Megatron. –Ezek szerint itt van Energon is. –folytatta.

-Miért, mit vártál még? –kérdezte Első Optimus.

-Nem másért jöttem, mint az új katonámért. –válaszolta a Robotika.

-Tessék? Őt el is felejtheted. –szólt Optimus, majd harcolni kezdtek.

Lent a bázison, Anett nem akart csak úgy elbújni, sőt inkább segített volna Optimus parancsnoknak.

-Rodimus, engedj ki! –kérte Anett.

-Nem engedhetlek, mindenki életét veszélybe sodornád. –válaszolta Rodimus.

Anett dühösen nézte, /egy kis villanás vehető ekkor észre/ félrelökte és rohant ki a felszínre.

-Állj! –kiáltott utána Rodimus.

De Anett csak tovább futott, senkire sem ügyelve.

-Minden Autobotnak, Anett ki akar menni Optimus-hoz! Meg kell állítani! –jelentette Rodimus.

Anett, ahogy rohant, észre vette, hogy már Rodimus formáját öltötte magára. Ezalatt megtalálta Taposóakna.

-Uram! –szólt Taposóakna.

-Taposóakna, még semmi hír felőle? –kérdezte az ál Rodimus.

-Nincs. –válaszolta Taposóakna.

-Nézz körül a C szektorban. Azt hiszem, az vezet ki leghamarabb. –felelte. –Én megyek, segítek Optimusnak mielőtt Anett kiérne.

-Igenis Uram! –válaszolta az Autobot és szaladta C szektorba.

Anett meg csak nevetett, és már belépett a liftbe, ami a felszínre emelte.

-Hallod Optimus! Érkezik a katonám. –felelte Megatron.

-Az nem lehet. –válaszolta Optimus, majd meglátta „Rodimust”.

-Hol van Anett? –kérdezte a vezér.

-Amint látod velem van. –válaszolta „Rodimus”, majd felvette Anett, önmaga alakját.

Megatron kihasználta Optimus figyelmetlenségét és átdöfte kardjával. A sebesült Autobot ott feküdt nem messze a bázis bejáratától. A Robotika pedig Anett elé lépett, és nyújtotta kezét.

-Csatlakozz hozzám és megmutatom, hogy milyen az én világom. –szólt hozzá Megatron.

Anett gondolkodóba esett és erősen figyelte Megatront.

-Nem! –nyögte ki Optimus.

Ezalatt a többiek siettek fel a felszínre.

-Na, mi a válaszod? –kérdezte a Robotika vezér.

A robotlány kezet fogott vele majd átalakult Megatronná.

-Mi a fene. –lepődött meg a Robotika.

-Te most komolyan azt hitted, hogy melléd állok. –nevetett fel Anett.

-Mit képzelsz magadról! –felelt Megatron és elengedte. -Ha ilyen nagy a szád, gyere harcolni.

-Ugyan olyan erős vagyok, mint te. Sőt úgy is mondhatnám, a tükörképed. –válaszolta Anett.

-Azt majd meglátjuk. –felelte Megatron és Anett felé rohant.

Anett sugárágyúval lőtt a Robotikára, majd a levegőbe emelkedett. Megatron követte és sugárágyújából sortüzet nyitott ellenfelére.

Odalent már figyelte őket az Autobot had. Mindannyian kíváncsian szemlélték az eget. Közben, Légörvény Optimusnak adott egy Energon csillagot.

-Köszönöm Légörvény. –felelte Első Optimus.

-Szívesen Optimus. –válaszolta Légörvény. –Uram, mi történik odafenn? Hogyhogy két Megatron van? –kérdezte.

-Majd megmagyarázom. Most pedig fogjuk el mindkettőt! –parancsolta Optimus, ahogy a többiekhez ért.

-Mindkettőt? Nehéz feladat elé teszel minket Optimus. –felelte Rodimus.

-Ne hidd azt Rodimus. Az egyik Megatron a mi oldalunkon áll. –válaszolta Optimus.

-Tessék! –lepődtek meg az Autobotok.

-De mégis mért áll mellettünk az egyik? –kérdezte Vasököl.

-Mert az egyik nem más, mint…Anett. –felelte Optimus.

-Ez hogy lehet parancsnok? –kérdezte Tűzgolyó.

-Ezzel később foglalkozzunk. Most kapjuk el őket. –mondta az öreg Tűzfal és elindult a Megatronok felé, majd Rodimus-ék is követték társaival együtt.

Amíg megpróbálták elfogni őket, addig Vadóc és Móni, lent figyelték az eseményeket. Nehezen de mégis sikerült elfogni mindkét Robotikát. Leereszkedtek a földre és megkérték Vadócot és Mónit, hogy válasszák ki a hamisítványt. Vadóc eléjük áll és hosszas gondolkodás után, rámutat az ál Megatronra, majd Móni is megismételte ezt a műveletet, ugyanazzal az eredménnyel.

-Biztosak vagytok benne. –kérdezte Lejtő.

-Igen 100%-ig. –válaszolta együtt a két ember.

-Kísérjétek le egy neki szabott cellába. És ne ellenkezz, amúgy sem tudnád kitörni a rácsot, mert ha mégis akkor Energon hullámot bocsátunk ki a légkörbe. –mondta Első Optimus, a Robotikáknak.

-Ideje lepihenni. Későre jár. –felelte Dr. Jones mikor kitette lábát a bázisból.

-Igaza van. –válaszolta Vadóc. –Gyere Móni, addig is gyorsan megvacsorázunk. –fejezte be mondandóját Vadóc és Mónival lementek a bázisba.

-Nekünk is ideje lesz visszamenni a bázisra. Menjünk is. –mondta Tűzfal.

-Gyere Anett. Nehéz napon vagy túl. –felelte Vasököl, Anettnak. De Anett alig állt a lábán, majd összeesett és visszanyerte régi alakját.

-Nem csoda, hogy alvó-üzemmódba kapcsolt. –válaszolt Taposóakna majd felemelte és a bázis robotgyengélkedőjébe vitte. Vasököl egész este virrasztott mellette. Reggel belépett Légörvény egy Energon csillaggal, amit Anettnak hozott.

-Ne várakoztasd tovább, ad neki a csillagot. –kérte Vasököl.

-Máris. –válaszolta Légörvény és már adta is át a csillagot.

Anett miután megkapta a csillagot, felébredt. –Mit keresel itt Vasököl? Egyáltalán hol vagyok, és Megatron? –kérdezte.

-Megatron még mindig a cellájában van. Te pedig a gyengélkedőn. –válaszolt Vasököl.

-Engem észre se vesztek. –kérdezte felháborodottan Légörvény.

-Bocsánat, és köszönöm az Energon csillagot. –felelete szolidan Anett.

-Szívesen. –megköszönte Légőrvény és elment, majd követni akarata Vasököl is, de Anett megszólította.

-Vasököl! Egész este itt virrasztottál? –kérdezte.

-Igen. Móni is meglátogatott, és hozott egy képet is. –válaszolta utána rámutatott a képre. –Tulajdonképpen hol készült a kép?

-Lenn a Duna kanyar partjánál, körülbelül 5 vagy 6 évesek lehettünk. –mondta Anett.

-Akkor én nem is zavarok tovább. Biztosan keresnek a többiek, meg ma edzésre kell mennem. –válaszolt Vasököl.

-Vasököl! Köszönöm a törődést. –felelte Anett. –De én előbb érek a gyakorlóterembe! –kiáltott s rohanni kezdett.

-Hé! –szólt Vasököl s majd ő is követte.

Annyira szaladtak, hogy ha nem figyelnek oda talán Vadócot, és Mónit eltapossák, Lángcsóvát meg ellökik.

-Na de ilyet. –nézett utánuk Lángcsóva. –Mint a rossz kisgyerekek.

-Nem. Szerintem, mint a szerelmesek. –jegyezte meg hangosan Móni.

-Az meg micsoda? –kérdezte Lángcsóva.

-Ne hülyéskedj. A robotoknak nincsenek érzelmeik. –mondta Vadóc.

-De ne feledd! Anett nem mindig volt robot. –erősítette meg saját szavát Móni. –Tudod mit. Kövessük őket, akkor kiderül, hogy mit csinálnak.

-Akkor menjünk. –válaszolta Vadóc és szaladtak a két robot után.

Vasököl ért először a gyakorlóterembe, majd Anett is megérkezett.

-Én nyertem! –kiáltott fel Vasököl.

-Persze, hogy te nyertél, te jobban kiismered a terepet, mint én. –válaszolta Anett, aki meglátta közeledni Első Optimus-t.

-Végre, hogy itt vagytok. Örömmel látom, hogy jobban vagy Anett. Akkor kezdjük is az edzést. –mondta Optimus.

Nemsokára megérkezett Móni és Vadóc, és megpillantották az edzést.

-Több nem telik tőled Vasököl? –kérdezte gúnyosan Anett.

-Úgy gondolod. –felelt Vasököl és vaktölténnyel sortüzet eresztett ellenfelére.

Anett egy remek csellel kikerülte a támadást. Majd így szólt:

-Ha zavar, hogy fembottal kezdtél, akkor segítek a bajodon. –mondta Anett s átalakult Megatronná. Nem várakoztatta Vasöklöt, egyből le is lőtte.

-Nagyon jó voltál Anett, gratulálok. –dicsérte Anettet, Optimus.

-Köszönöm Uram. –válaszolta Anett és visszaváltozott.

-Hé ez szabálytalan! –szólt Vadóc, ahogy rohant le a küzdőtérre.

-Nem volt szabálytalan. Minden képességét kihasználta, beleértve az átalakulást is. –felelte Optimus.

-Öregem! Szégyellem, hogy a társam vagy. Legyőzött egy csaj, de ciki vagy barátom. –üvöltözött Vasököllel, Vadóc, majd megrúgta.

-Ciki? Te oktatsz ki engem, mikor Móni téged egy nyamvadt vasvillával elüldözött. –vágott vissza Vasököl.

-Sosem tudta, hogy mi a határ. –szólalt fel Móni. –Én már csak tudom. –nézett nővérére.

-Mit nézel, most már leadhatom a fölösleges energiámat. –magyarázkodott Anett. –Ááá.. hagyjuk. Lemegyek, megnézem a vendégünket.

-Állj meg Anett! –szólt utána Optimus. –Egyedül nem mehetsz. Veled megy akkor Tűzgolyó és Rodimus. –jelentette ki Első Optimus.

-Igen. –felelte. –Nem jössz velem, hugi? –kérdezte Anett.

-De, megnézem azt a híres Megatront. –válaszolta.

Megkeresték a két Autobotot és utána már indultak is a Robotika cellájához. Anett annak ellenére, hogy be volt zárva Megatron, alig mert a rácsok közelébe menni.

-Csak nem félsz tőlem? –kérdezte gúnyosan Megatron.

-Én mikor majdnem legyőztelek. –válaszolt Anett.

-Pedig az egyik legjobb katonám lehettél volna. –felelte Megatron.

-Igen, az elnyomásod alatt. –szólt rá Móni.

-Téged még nem is láttalak. Ki vagy te? –kérdezte a Robotika.

-Miért érdekel az téged. Na menjünk innen! –kérte Anett, s már indultak is kifelé, de még egy utolsó szóra megállította őket Megatron.

-Nem fogok ám itt sokáig rostokolni. Amint kiszabadulok, te leszel az első áldozatom.–fenyegetőzött.

-Az majd idővel elválik. –gondolta magában Anett.

-Minden Autobotot várunk a vezérlőterembe eligazításra. –jelentette Első Optimus.

-Akkor gyerünk. –mondta Tűzgolyó.

-Mindenki itt van? –kérdezte Optimus. –Nos, a terv a következő. Mivel Megatron itt tartózkodik. A Robotikák a helyét nem tudjuk behatárolni, de arra is rá kéne jönni, hogy miben mesterkednek. –folytatta Optimus. -Most már tudjátok, hogy kire gondolok.

-Engem Optimus. –lepődött meg Anett. –Biztos ebben a dologban. Hisz még új vagyok a csapatban.

-Anett, amit tettél az edzés alatt, azzal, amit nemrég teljesítettél bebizonyítottad, hogy nagy feladatokat is el tudsz végezni. –válaszolt magabiztosan Optimus. –Ha átalakultál akkor, hívhatod bármelyik Robotika katonát, s az elvezet a rejtekhelyükre.

-Rendben. –válaszolt Anett és átalakult. –Akkor indulok. Móni pedig jól bújjon el Megatron elől, mert ha a kezébe kerül, nem tudom, hogy mit fogok tenni. –figyelmeztette Optimust, és indult.

-Remélem semmi baja nem esik. –gondolta magában Vasököl.

Anett, meg sem állt egészen a Holdig. Ott hívta Pusztítót. A katona az űrhídon keresztül már ott is termett.

-Hívtál főnök? –kérdezte Pusztító.

-Mit gondolsz, te féleszű! –üvöltözött „Megatron”. -Azonnal nyisd meg az űrhidat és menjünk vissza a többiekhez.

-Igenis! –jelentette Pusztító és megnyitotta az űrhidat.

-Az Autobotokkal mi van főnök? –kérdezte Pusztító.

-Van velük egy emberkölyök. Arra nagyon vigyáznak. Ezért a következő látogatásunknál elraboljuk. –mondta az ál Megatron.

Nemsokára meg is érkeztek a Robotika bázisra. Majd elé állt Surranó.

-Megatron. –üdvözölte vezérét a katona.

-Surranó! Jelentést kérek mindenről, amíg nem voltam itt. –mondta a Robotika Vezér.

-A bázis hamarosan elkészül. Skorpiót, pedig elküldtem Energonért. –jelentette Surranó.

-Rendben van. Köszönöm. –felelte a vezérük.

-Surranó! Mi lenne, ha békét kötnénk az Autobotokkal? –kérdezte „Megatron”.

-Tessék, Megatron? –kérdezett vissza Surranó.

-Összebarátkoznánk egy kis időre velük s mikor már a bizalmukba férkőztünk és leghalványabb szikráját sem láthatják a mi kis gonoszkodásunknak, akkor lecsapunk és miénk lesz Optimus az Autobotjaival együtt. –válaszolta a Robotika Vezér.

-Menj a többiekhez és közöld velük tervemet. –utasította Surranót, főnöke.

Amíg Surranó távol volt addig az ál Megatron jeleket küldött a földi bázisnak helyzetéről. A Földön vették is a jelek érkezését, és nemsokára behatárolták a pozícióját. Miután elvégezte dolgát már meg is érkezett Skorpió a rengeteg Energonnal teli Terrorkonokkal.

-Főnök itt az Energon, ahogy parancsoltad. –felelte Skorpió.

-Remek! –válaszolta elégedetten vezére. –Most pedig irány a Föld. –mondta és indultak is a Föld felé.

A bázison minden riasztó jelezte a Robotikák érkezését. Golyózápor a monitoron figyelte minden mozdulatukat.

-Támadnak? –kérdezte Portyázó.

-Nem hiszem. –felelte Rodimus. –Anett vezeti őket.

-Minden esetre, azért készüljünk a fogadásukra pozitív és negatív irányban is. –mondta Optimus.

A Robotikák már megérkeztek. Az ál Megatron hívta is Optimust.

-Optimus! Most az egyszer békével érkeztem. Hagyjuk a háborút, hiszen sehová sem vezet. Kössünk békét, hisz tálcán kínálom a lehetőséget.

S ezzel mondta ki a kulcsszót Anett. Optimus az Autobotokkal felmentek a felszínre.

-Senki se nyisson tüzet! –parancsolta „Megatron”. –Különben velem találja szembe magát az a Robotika. –fenyegetőzött. –Optimus! Egyedül veled szeretném megbeszélni a dolgot, s majd várom a döntésedet. –felelte.

-Rendben van. –válaszolta Optimus, és elvonultak néhány percre.

-Na Optimus, meg van elégedve az eredménnyel. Elhoztam a Robotikák összes tagját. Szinte mindegyszálig elfoghatnánk őket és vihetnénk le Megatron mellé. –mondta Anett.

-Vihetjük bizony. De még maradunk a terv azon részénél, hogy békét kötünk. –felelte Optimus.

-Rendben. –válaszolta Anett, és mindketten visszamentek ki-ki a maga csapatához.

-Akkor megegyeztünk. –jelentette ki Anett és nyújtotta kezét Optimus felé, mikor egy hatalmas robbanás zavarta meg a konkordátumot. A robbanást követő füst elszállt, és kilépett Megatron a felszínre.

-Ezt még a hasonmásomtól sem vártam. –undorodottan szólt Megatron.

-Megállni! –kiáltott hozzá Anett.

-Te nekem itt nem parancsolsz! Robotikák támadás! –kiáltott Megatron.

-Meg ne lássam, hogy mozdultok egy szavára, különben azt megölöm. –szólt az ál Megatron.

A Robotikák zavarodottan figyelték az eseményeket, miközben nem is figyelték, hogy az Autobotok körbevették őket.

-Mintha egy kicsit kedvesebb lett volna az utóbbi órákban. –mondta Surranó.

-Nekem a szeme nem tetszett. –felelte Skorpió.

-Szerintem nem látni különbséget. –jelentette ki Pusztító.

-Délibáb szerint is. -válaszolta Délibáb.

-Igaza van Surranónak. Tényleg, mintha kedvesebb lett volna. –mondta Hósapka.

-Anett ne harcolj vele! Tudod, hogy erősebb nálad! –figyelmeztette Optimus.

-Tudom Uram. De ha én sérülök, akkor ő is. –válaszolta Anett. –Bicepsz egy Energoncsillagot ide!

-Megy! –szólt a Mechanik és küldte a csillagot.

-Akkor indulhat a harc. –felelte Anett.

-Egyedül nem küzdhetsz meg vele. –szólt utána Optimus és ment segíteni Anettnak.

Ezalatt megérkezett Móni a faluból.

-Úristen, mi történik itt! –kiáltott fel rémülten.

-Gyere mögém, én megvédelek. –szólt neki Tűzgolyó.

-Mióta tart a harc? –kérdezte Móni.

-Most kezdődött. De bárhogy is alakul mindenféleképpen készen állunk, hogy segíthessünk. –felelte Tűzgolyó.

Ebben a pillanatban egy hangos kiáltásra lettek mindketten figyelmesek. Megatron átszúrta kardjával Anettet. De a sérülés Megatronon is megjelent a fájdalommal együtt. Anett elterült a földön. Eközben Optimust is felsértette kardjával a Robotika, majd Anetthoz ment és megjelölte katonájának.

-Lőj Tűzgolyó! –kiáltotta Móni.

-Nem kell kétszer mondanod. –mondta Tűzgolyó, és lőtt.

Megatron elugrott Anett elől, aki visszanyerte kilétét és a Robotika elmenekült csapatával együtt. Mindenki szaladt az elesett robothoz.

-Nem elég, hogy velem megtette, de vele is?! –kérdezte magában Golyózápor.

-Golyózápor! Te már egyszer megjártad ezt az utat. Segíts neki ebből kilábalni. –kérte Optimus.

-Miden tőlem telhetőt megteszek érte. –jelentette a katona.

Anettet ismét a gyengélkedőre vitték, hol már várta Bicepsz és Jelzőfény.

-Gyorsan az Energon csillagokat. –mondta Golyózápor.

A két Mechanik nem tétovázott. Miután megkapta a csillagokat, Anett egy Energonnal teli tartályba került, ahol tovább lábadozhatott.

-Most már csak várnunk kell. –jelentette ki Golyózápor.

-De meddig. –kérdezte Móni.

-A sérülését nézve, 1 nap se kell, és jól lesz. –válaszolta az Autobot. –Remélem nem lesz maradandó sérülése. –gondolta.

A fembot mikor felébredt, egy külön szobában találta magát.

-Hol vagyok? –kérdezte, majd elélépett Optimus és Rodimus.

-Bocsáss meg Anett, de a te érdekedben zártunk ide. –mondta Rodimus.

-Miért? –kérdezte Anett.

-Megatron megjelölt téged katonájának, és nem kockáztathatunk. Golyózápor, pedig segít kilábalni belőle, mivel neki sikerült. –válaszolta Optimus.

-Remélem semmi gond nem lesz velem. –felelte Anett.

-Ha együttműködsz velünk, gyorsabban gyógyulsz meg, mint ahogyan gondolni szeretted volna. –mondta Rodimus.

-Az nagyon jó. –válaszolta Anett, lehangoltan.

-Mi a gond? –kérdezte az Autobot vezér.

-Mi lesz, ha nem fog sikerülni. Nem akarom, hogy a testvéremet baj érje. Ígérdd meg nekem Optimus, mert ha nem sikerülne, akkor óvjátok őt még tőlem is. Bármibe is kerül. –mondta Anett.

-Rendben. Minden tőlem telhetőt megteszek. –mondta Optimus, majd Rodimussal visszatértek a többiekhez.

A fembot egyedül maradt a bekamerázott szobában, amiken keresztül Golyózápor figyelte.

-Anett! –szólt Golyózápor hangszórón keresztül. –Most egy kis Energon szikrákkal megpróbáljuk kiszűrni belőled. –de fájdalmas eljárás lesz.

-Ne sajnálj, akár az összes energiát rám pazarolhatod. –mondta magabiztosan Anett.

-Akkor gyerünk. –felelte az Autobot és elindította a szűrést.

A falból megjelentek a szikrák, majd Anett fém testén haladtak át. Hangos kiáltás törte fel a bázis nyugodt környezetét.

-Ez most… -gondolta magában Móni.

-Úgy hallom, Anett az. Remélem hamar túl lesz rajta. –felelte Lángcsóva.

-Hogy haladsz Golyózápor? –kérdezte Sziklamászó.

-Nemsokára végzek, addig is hívjátok ide Vadócot és Mónit. –mondta Golyózápor.

Rövid idő múlva ott lettek mind a ketten. Az Autobot megkérte őket, hogy vizsgálják meg Anettet. Mindketten Sziklamászó társaságában lementek Anetthez és alaposan megvizsgálták az eszméletlen robotot.

-Érzel valamit? –kérdezte Vadóc.

-Nem, én. –jelentette Móni.

-Golyózápor! Sikerült! –kiáltott Móni. -Nyisd ki a cellát, kérlek. –kérte.

Móni, Anetthoz rohant, s így szólt hozzá.

-Anett, kelj fel. Itt vagyok, és semmi bajod.

Vadóc meg nem zavartatta magát, belerúgott az eszméletlen robotba.

-Mi a fenéket csinálsz! –üvöltözött vele Móni.

-Csak próbálom felébreszteni. –mondta Vadóc.

Anett lassan kezdett magához térni.

-Látod. –mutatott Anettra a fiú.

-Sikerült? –kérdezte kimerülten Anett.

-Igen. –válaszolta Vadóc.

-Örülök –mondta Anett és ismét alvó-üzemmódba kapcsolt.

Most Éleskard vitte a gyengélkedőre és vigyázott rá. Másnap Anett felébredt, és igyekezett az edzésre.

-Jó újra látni téged Anett. –üdvözölte Optimus.

-Köszönöm Uram. Örülök, hogy ismét a csapat teljes jogú tagja lehetek –válaszolta Anett. –Vasököl merre van? –kérdezte.

-Ne keress tovább. –szólt Vasököl, és nekiláttak az edzésnek.

A végén ketten maradtak a gyakorlóteremben.

-Mondd Anett? Engem egy igen fura érzés lepett el. Azóta van ez, mióta megjelentél, mint robot. Meg tudnád nekem mondani? –kérdezte.

-Őőő…. Erre most nem tudok válaszolni. Megbocsátasz? –válaszolta Anett és elment.

-De én igen! –lépett be Saly a terembe. –Szerintem te szereted. Tuti, hogy tetszik neked Anett.

-Igen? –kérdezte vonakodva Vasököl.

-Figyelj Vasököl, ha Anettal történne valami rossz, akkor mit tennél? –kérdezte Saly.

-Nem is tudom igazán. A környezettől függene a reakcióm. –felelte az Autobot.

-Igen Vasököl, ez az. –nevetett fel Sally.

Vasököl a párbeszéd után sokáig gondolkodott a dolgon. Majd elé lépett Anett.

-Vasököl. Amit érzel, nem más, mint szerelem. –mondta Anett.

-Sally is ezt mondta. –válaszolta Vasököl.

-A szerelmet nem adhatom, de mint barátra, rám mindig számíthatsz. –felelte Anett.

-Rendben. Egy ideig! –válaszolta Vasököl.

-Azt majd meglátjuk. –szólt Anett, és mindketten elmentek fel a felszínre.

A bázis bejáratánál megbeszélték, hogy este kicsit körbenéznek, mivel Anett rég nem volt a településen belül.

-Vasököl, add a kezed. –kérte Anett.

-Mégis, miért? –kérdezte Vasököl.

-Majd meglátod. –felelte Anett, azután megfogta Vasököl kezét és felvette küllemét.

-Na mit szólsz? –kérdezte Anett.

-Ravasz. –mondta Vasököl és együtt bementek a faluba.

-Ti ostobák! Bedőltetek, egy hasonmásnak. –háborgott Megatron.

-De főnök. Szinte a tükörképed volt. –mentegetőzött Hósapka.

-Csendet! Amúgy új taggal fog bővülni a csapat. –nevetett Megatron. –Skorpió! Hozzál ide a Terrorkonokkal Energon csillagokat, szörnyű sebet tudok ejteni.

-Igen főnök. –mondta Skorpió és rohant a katonáihoz.

Eközben máshól, Pusztító és Délibáb beszélt az új robotról.

-Ha úgy nézzük, szerintem, eléri Megatron erejét. –mondta Pusztító.

-Megatron erejéhez nincs hasonló. –felelte Délibáb. -De, ahogy Délibáb megnézte az új robotot, itt nem lesz egyszerű főnök-alkalmazott kapcsolat, ha ide kerül.

-Ebben van valami. –jegyezte meg Pusztító. –De csak várjuk ki a végét.

-Ti meg mit lazsáltok itt. Irány Energon-t keresni. –szólt közbe Surranó.

-Ne mérgelődj, megyünk. –válaszolta Pusztító.

-Keresd meg Hósapkát, addig én kérek Skorpiótól néhány Terrorkont. –felelte Pusztító. –Te, Surranó nem jössz? –kérdezte.

-Nem. Nekem a Földön lesz dolgom. –válaszolta Surranó majd visszatért Megatronhoz.

-Akkor indulás. –mondta Délibáb és indultak Energonért, Hósapkával.

-Merre van Vasököl? –kérdezte Vadóc.

-Most ne őt, keresd! Inkább a nővéremet keresnéd meg! –szólt utána Móni.

-Vasököl és Anett elmentek a faluba. –válaszolta Taposóakna.

-Micsoda! –háborodott fel mindkét ember.

-Együtt elmentek. –folytatta az Autobot.

-Én utánuk megyek. –mondta Vadóc és Robogóval együtt utánuk mentek.

-Ne hagyj itt, csak én lakom erre! –kiabált Móni és Vadóc mögé ült.

Mindketten a robotok után eredtek. Móni, pedig Vadócot irányította, hogy merre.

-Most minek mondod, hogy merre menjek, hiszen én is érzem! –szólt Mónira Vadóc.

-Mert világos, hogy ez az én otthonom és… Nézd, ott vannak! –kiáltott fel Móni.

A két robotot Beloiannisz felé látták lefordulni. Móni már kezdte unni ezt a követősdit, és megkérte a fiút, hogy menjenek vissza.

-Jó rendben. –mondta Vadóc és visszafordultak.

A két robot egyedül maradt, és továbbfolytatták útjukat egy mellékúton. Ott hirtelen Anett átalakult.

-Mi történt Anett? –kérdezte Vasököl.

-Szerintem valaki figyel. –mondta Anett fürkészve a helyszint.

-Akkor nézzünk körül. –felelte Vasököl és átalakult.

-Valaki a levegőben. –gondolta Anett és felvette Megatron küllemét majd felszállt és körbenézett.

-Nincs itt senki. Tévedtem. –ereszkedett le Anett, de lőni kezdtek rá. –Ez meg ki? –kérdezte.

-Surranó! –kiáltott fel Vasököl. –Majd én elterelem a figyelmét, te addig próbáld megtalálni. –mondta.

-Megpróbálom, de aligha találom, ha nem is látom. –felelte Anett, s kereste az égen.

-Meg vagy! –mondta Anett és megfogta. Majd átalakult a Robotikává.

Surranó inkább elmenekült, minthogy felvegye a harcot önmagával. A két robot a kis kaland után visszamentek a bázisra és a munkájukhoz visszatértek.

-Golyózápor! –szólt a robotlány.

-Még egyszer áteshetnék a szűrésen? –kérte Anett.

-Ezt most komolya mondod? –csodálkozott Golyózápor.

-Biztos, ami biztos. –mondta Anett.

-Rendben van. De ma kisebb adagot kapsz. –felelte az Autobot.

-De erősebb szikrákkal. Ennyi változás lesz. –figyelmeztette Golyózápor.

-Na akkor essünk neki! –felelte Anett és mindketten elindultak abba a szobába, ahol már gyógyították.

Amíg a szűrés tartott, addig a vezérlőteremben Vasököl, jelentést adott a Robotikáról.

-Tegnap ránk támad Surranó, Beloiannisz és Pusztaszabolcs között. –mondta Vasököl.

-Miért, volt veled valaki? –kérdezte Vadóc sunyi tekintettel.

-Anett volt még velem. –válaszolta Vasököl.

-Óóó… Igazán és mért pont vele? –kérdezte, a fú. –Csak nem vigyázott rád? –gúnyolódott.

-Én is tudok vigyázni magamra! Sőt én tereltem el Surranó figyelmét! –kiabált Vadóccal.

-Az lehet, de nem hiszem, hogy bevette. –gúnyolódott a fiú.

-Micsoda! –kérdezte felháborottan Vasököl.

A veszekedést éppen megzavarta Sally és Móni pletykázása Vadócról.

-Észrevetted a bátyámon, hogy milyen zavarodott mostanában. –mondta Sally

Móninak.

-Mintha féltékeny lenne, hogy nem vele van Vasököl. –felelte Móni.

-Ott van a bátyám! Szaladjunk! –kiáltott Sally és elrohantak Mónival.

A fiú egymagában mérgelődni kezdett, utána felment a felszínre motorozni.

-Ha itt volt Surranó és titeket talált meg először, ez a feltételezés nem jutott eszedbe, hogy Anettért jött? –kérdezte Lángcsóva.

-Az lehetetlen. Most is szűrésre ment Anett, mikor megérkeztünk. –válaszolta Vasököl. –Azt mondta: -Biztos, ami biztos.

Eközben Dr. Jones sietett a gyengélkedőre, hol Golyózápor gyógyította Anettet.

-Szervusztok! Hogy van a mi kis betegünk? –nevetett fel Vadóc apja. –Tartogatok egy kis meglepetést.

-Mégis mivel drukkolt elő? –kérdezte kíváncsian Anett.

-Neked biztos örömet fog okozni. –felelte Jones, Anettnak és megmutatta a remekművét.

-Ez lenne az. –mondta Anett meglepődve. –Egy klón.

-Miért? Nem örülsz neki? –kérdezte Vadóc apja.

-De. Nagyon jó, hogy elkészítette, és betöltheti otthoni helyemet. De, mégis csak én vagyok az igazi. Szeretném tartani a kapcsolatot a szüleimmel. –mondta Anett szomorúan.

-Az átalakulásod! –szólalt fel Dr. Jones. –Hisz bárkivé, átváltozol gond nélkül. Mért nem mehetne, hogy régi emberi formádat is magadra vehesd!

-Na, Anett?! Egy próbát mégis megér. –bíztatta Golyózápor.

Anett megérintette hasonmását, és magára öltötte önmaga küllemét.

-Sikerült! –ugrott a magasban Anett és elszaladt.

-Hová mész? –kérdezte Jones.

-Haza! –kiáltott vissza boldogan a lány.

Ahogy rohant a felvonóhoz, útközben találkozott Sally-vel és Mirandával.

-Anett, te vagy az? –csodálkozott Sally.

-Igen. De most rohanok. Viszlát! –mondta Anett és rohant tovább.

-Vajon hová siethet ennyire? –kérdezte Miranda.

-Nem tudom. De nagyon örül valaminek. –mondta Sally.