Első fejezet: Az 1 és 3/4 hónapos Ciklon titkos naplója
(Figyelem, ebbe csak én írhatok bele és olvashatok, de senki más, kivéve Pusztítót!)


Január 1. Csütörtök
ÜNNEP CYBERTRONON, DESTRONON, HAVAS BOLYGÓN, SZÜRKE BOLYGÓN, VETERÁNON ÉS EGYÉB BOLYGÓKON, AHOL ÜNNEPELNEK

Újévi elhatározásaim:
1. Megtanulok jodlizni
2. Kedves leszek a szomszéd kisrobotokhoz
3. Követem apát a szakmájában: ROBOTIKA LESZEK!
4. Nem fogok lányok után hajtani, mint apuci anyától való válás óta
5. Anyával sose fogok megbarátkozni
6. Nem nyúlok apa fegyvereihez, csak néha
7. Mivel lentről hallottam azokat a gusztustalan hangokat, azóta megfogadtam, hogy nem fogok inni alkoholt (ha mégis, akkor óvatosabban)
8. Megtanulok végre repülni!

Apa a szilveszteri bulin nagyon sokat ivott, és emiatt nagyon jókedvűnek látszott. A nagypapával, Hóviharral és annak tesójával (nagybácsikámmal), Homokviharral a fejükbe vették, hogy bemennek a Fagyhalál Fenyvesbe megverni a jeticonokat. Szegény apuci! Reggel már másnaposan tért vissza agyonkarmolászva.


Január 2. Péntek

Novemberben születtem, és lassan két hónapos leszek. Azóta nem sok minden történt: Apa elvált anyától, Megabácsi (aliasz *Megatron) kirúgta az ő főcsapatából, és ezért már csak a Fagyosvas helyi Robotikája lehet az itteni Robotika bázison.
Megkérdeztem aput, miért utáljuk annyira anyucit, és miért vált el tőle. Azt felelte: - Csak annyit tudj édes fiam, hogy anyád nem volt hűséges feleség és jó anya, mert ő fűvel-fával... Majd megérted, ha idősebb leszel, Cikus!

*Megatron = A Robotikák hirhedt fővezére


Január 3. Szombat

Megpróbáltam repülni, de csak a rotoromat sikerült megpörgetni. Jó gyorsan ment a pörgés, de a rotor miatt kialakult szellőcske elsodorta a havat egyenesen az *auto-con Hólánc bácsi pofájába! Nagyon dühös lett, és megfenyegetett, hogyha megint hozzávágom a havat, úgy el fog verni, hogy megemlegetem.
Hah! Ez a hülye Hólánc-kukac auto-con örüljön, hogy apa éppen őrjáratozott a bázis körül, mert bizi, ha itt lett volna, ő is úgy megfenyítette volna, hogy aztán ő lesz az, aki megbánja! Pedig én csak repülni akartam.
Szólok este apucinak.

*Auto-con = Furcsa, poloska alakú Transformerek (majdnem olyan kicsik, mint a miniconok, csak nagyobbak azért), amiket a Robotikák találtak fel, de nemrég volt egy kis lázadás, amit az követte, hogy sokan Autobotok oldalára álltak.

Január 4. Vasárnap

Amikor mondtam apának tegnap a Hólánc-kukacot, apa méregbe gurult. Bement a szobájába, ahol egy öt perces matatás után egy baltával jött ki. Mivel elég komoly arcot vágott és a baltáját is nagymenően fogta, úgy nézett ki ebben a beállásban, mint egy igazi kemény Robotika harcos. Kirohant megkeresni Hólánc-kukacot, ám egy-két órával később visszajött már sokkal vidámabban, mitha mi se történt volna, csak a baltája került valahogy hozzá.
- Ha megint megfenyegetne jogtalanul, vagy bántana, csak szólj bátran - mondta papa.


Január 5. Hétfő

Véletlenül összetörtem apa kedvenc zenelejátszójának lábát, amit még a nagymama adott neki. Éppen azon gondolkoztam, hogy mit mondjak neki, ha visszajön az őrködésből, amikor éppen beállított egészen rossz hangulatban. Amikor tudomást szerzett a zenelejátszó-ügyről, nagyon dühös lett, és alaposan elverte a popsimodulomat, utána egy hét szobafogsággal bezavart a szobámba.
Ez nem igazság!! Apucinak ma rossz napja volt, és emiatt vezette le nagyon éppen rajtam!
Holnapután leszek két hónapos.


Január 6. Kedd

Apa megkegyelmezett rajtam, és felfüggesztette a szobafogságot abban a feltételben, hogy hozzá ne nyúljak mégegyszer valamelyik olyan magánholmijához, amihez még nem értek. Bocsánatot is kért tőlem a tegnapi balhé miatt, de az elfenekelés az jogos volt a zenelejátszó miatt. Azt mondta, hogy azért volt tegnap rossz kedvben, mert anyával találkozott, aki éppen valamivel próbálta elérni, hogy visszafogadjuk a családba. Megkérdeztem, miért akar anya visszajönni ennyire hozzánk. Erre nevetni kezdett, és ezt mondta: - Hát hogy megint én fátyolgassam Cykoria anyádat, amíg ő elsikkasztva az ÉN pénzemet eljárjon szórakozni, és másokkal megcsalni!
Este megnéztem a robotikabázis könyvtárában, hogy mi a megcsalás. Hát nem jelent valami szépet, de csúnyát azt igen. Nagy nehezen vettem le a szótárt is a polcról még az állóka ellenére is, de a visszarakás az még nehezebb volt, de hála a Primusznak arra járt apa legjobb barátja, Jégtömb bácsi, aki kedvesen és segítőkészen visszatette nekem a könyvet a helyére.
- Látod, kölyök, ezért hasznos megtanulnod repülni, ha már anyukádtól örökölted az üzemmódod! - tanácsolta nekem, aztán elment.
Megfogadtam a tanácsát. Holnaptól már meg kell tanulnom repülni, hisz holnap leszek két hónapos!


Január 7. Szerda

Végre két hónapos lettem! Bár semmi olyan nincs sajna, amit tegnap még nem csinálhattam, de ma már igen. Apa kicsit meghúzva antennámat köszöntött fel a második hónapom alkalmából. Azt mondta, hogy mivel már betöltöttem a második hónapomat, ideje már átalakulni, történelmet, számolást, atomfizikát meg ilyeneket is tanulni. Nyafiztam apának, hogy így is meg akarok tanulni jodlizni és repülni, de nem megy egyik sem. Apa azt válaszolta, hogy a repülést azt az átalakulás leckéje közben is megtanulhatom, a jodlizás meg ráér még. Megkérdeztem apát, hogy minek kell tanulnom történelmet és egyéb ilyen unalmas dolgokat, hisz elég megtanulni bunyózni és lőni, aztán megverni azokat a hülye Autobotokat. Apu ezen nagyokat kezdett nevetni, majd azt mondta, miután befejezte: - Ciki-Ciklonka! Sokat kell még tanulnod, fiam!
Végre sikerült megtanulnom repülni! Ez annak köszönhetem, hogy az egyik játszótársam, egy hülye nagysrác megijesztett éppen a dombok környékén, ahol a nagy szélben felrugaszkodtam, és felszálltam hét méter magasba. Azt hittem nagy tapsot fog kapni a repülési tudásom, de csak röhögtek rajtam a felnőtt Robotikák. Az arrajáró bandákba tömörült felnőtt fembotok (és azonosnemű Robotikák) azért lelkesebbek voltak, de úgy beszéltek rólam, mint egy kis dedósról. Ezeket lehetet hallani, hogy: - Jaj, de édes! Meghogy: - Milyen pici, de már milyen ügyesen használja a rotorját! Éshogy: - Egy hónaposan még az én kislányom se tanult meg repülni!
Egy hónapos??? Kikérem magamnak, én már ma lettem 2 hónapos!!!!!!!!


Január 8. Csütörtök

Apa megdícsért a repülés miatt, de attól még mindig fenyeget az átalakulás megtanulása. Ezt mondtam neki: - Minek kell megtanulni átalakulni ilyen gyorsan? Két hónapos vagyok mép, apucii!
- Hát mert a többi normális kisrobot ennyi idősen tanul meg átalakulni! Tudod, milyen szégyen lenne egy Transformernek, ha az nem tud átalakulni?! - paskolta meg a fejemet apa: - Holnap kezdjük.
Ma már húsz méter magasan is tudok repülni, de még meg kell tanulnom irányítani, tartani magamat repülés közben, és leszállni rendesen (a földetérés egy nagy bukfenccel végződött, ami után apa halászott ki a nagy hógolyóból, amit én csináltam gurulás közben).


Január 9. Péntek

Ma vettem át apával az átalakulás alapleckéjét. Ennyi az egész, hogy ellazulni, koncentrálni és a megfelelő módon átalakulni. Biztos, anyának se lehetett könnyű, amikor annyi idős volt mint én, és akkor tanult meg átalakulni.
d.u: Apucit egy szomorú fembot hívta rádión. Nem hallottam semmit, hisz sutyorogva beszélt ezzel a Robotika nénivel, ám az utolsó mondatait világosan hallottam, mert azt vidáman és örömtelien mondta: - Rendben van, kisasszony! Hozza csak ide nyugodtan, én szívesen elvállalom akármeddig! Ezután megszakítva rádióját vigyorogva járt-kelt, még csak el se mondta, hogy miért. Még az őrködésnél is folyton vigyorgott (Jégtömb bácsi állítása szerint, aki úgyszintén hülyének nézte, mint a többi Robotika), még akkor is, amikor alvó-üzemmódba volt kapcsolva.


Január 10. Szombat

Apát megint kereste az a fembot, aki tegnap is hívta apát rádión. Valami nem tetszik nekem. De nem ám!
Ma már harminc méternél is magasabban tudok repülni, és megtartani magamat aközben, de az irányítás és a földetérés még nem megy. Az első átalakulásom nagy nulla volt. A karom helyére tettem a térdem, az orrom meg érintette a faromat. A rotorom meg majdnem levágta az egyik kezemet.

Január 11. Vasárnap

d.e 10 óra: Éppen nagyjából sikerült repülés közben irányítanom magamat, amikor a távolból apa ordított utánam, hogy jöjjek hozzá, de sürgősen. Meg voltam ijedve attól, hogy mit akar apa, hisz a zenelejátszó-ügy óta semmi rosszat se csináltam.
Amikor odaértem landolással (mármint megint becsapodtam a hóbuckába), apa egy kedves fembotnak mutatott be. Lenatiának hívják, és állítás szerint egy nemrég meghalt Robotikának, Eltörlőnek az özvegye. Ő volt az, aki kétszer is hívta rádión apát.
- Milyen aranyos kisrobotja van, Hókotró! - jegyezte meg kedvesen apának Lenatia. - Olyan, mint maga! - itt megsimogatta a fejemet, én pedig mosolyogva mutatkoztam be neki.
- Hát igen, nagyon köszönöm, de sajnos a kétszínű anyjától örökölte az üzemmódot az én kis Ciklonom! - magyarázkodott apa, miközben el volt pirulva: - Na és hol van a kis Pusztítóka?
Milyen Pusztítóka? - kérdeztem apától. Meg is kaptam rá a választ, amikor megláttam egy egészen pici kisrobit az anyja lábai közül kikukucskálni. Tök aranyosan nézett ki a nagy zöld bociszemeivel (illetve az egyik szeme volt az, mert a másik elég furcsán festett, mintha félszemű lenne), azzal a nagy orrocskájával és a vékonynak tünő fekete lábaival. Amikor közelítettem felé, szegény kölyök ijedten bújt vissza anyukája mögé.
Az anyukája azt mondta, hogy négy napja halt meg az apukája egy Droidikákkal tartott csatában, és azóta nem beszél annak ellenére, hogy még csak gyéren beszél, hisz alig három hetes még csak, én meg idősebb vagyok nála. Apa nagyon megsajnálta Pusztítót és Lenatiát, hisz tudta, milyen érzés a másik szülő nélkül élni, de annyi különbséggel, hogy anya nem halt meg, csak elvált tőle apa.
Apa megígérte Lenatiának, hogy úgy fog vigyázni Pusztítókára, mintha a saját fia lenne ő is, mint én (remélem nem fogja komolyan venni!). A fembot erre elmosolyodott a szomorú arcával, ám könnyezni kezdett: - Köszönöm, Hókotró. Nem tudom, hogy háláljam meg a segítségét... - itt apa félbeszakította a mondanivalóját (a Lenatiáét, az ővét most kezdi mondani): - Ugyan, nem kell uramozni! Nyugodtan tegeződhetünk!
Nem tudom, mennyi idő telt el, de már éppen búcsúzott a kisrobijától, aki bőgni kezdett, mert nem akarta, hogy a mamája elmenjen, de sajnos elment.
Apa így szólt hozzám, amikor ölbe vette az új játszótársamat: - Na, Ciklonka, mit szólsz, hogy Pusztítóka velünk fog lakni? Kicsit nehéz megmagyarázni, mi ez az egész, de szegény árvának kicsit nehéz lesz megszoknia itt nálunk a havasok mezejében!
Este: Első órákban Pusztítóka még nem akart semmit sem csinálni, csak ült egymagában a szobámnak egyik sarkában. Estére meggondolta magát, és elkezdtett játszani az én játékaimmal, amit éppen ezért adtam oda neki. Enni is éppen csak keveset evett.
Éjjel 1 óra: Pusztító csuklott sírására ébredtem fel. Apa meg aludt, mint a bunda. Hoztam be neki cumisüveges energonos bébitápot, hogy attól hátha újra elalszik, de a kölyök nem akart inni belőle. Mikor azt mondtam neki, hogy anyja nem fog jönni, ha sír és nem eszik semmit, addigra elcsendesedett és megitta a bébitápot. Aztán hála a Primusznak elaludt.


Január 12. Hétfő

Apa elment őrjáratra, én meg itt maradtam a Pusztítókával, aki nem volt hajlandó kijönni velem a szabadba, hogy megmutassam neki, hogy tudok repülni. mondtam neki, hogy nem ülhet folyton itt benn a szobámban, inkább játszhatna ő is a többi kisrobottal. Amikor a többi kisrobotot emlegettem, a kis tökfej fogta magát és bemászott a ládikóba, ahová a játékaimat tartom.


Január 13. Kedd

Végre! Pusztítóka végre hajlandó enni! De beszélni és mások társaságát keresni még nem akar.


Január 14. Szerda

Pusztítóka megengedte, hogy apa játszhasson vele, és feldobálgassa egy kicsit, de én meg...


Január 15. Csütörtök

Felbukkant anya! Éppen Pusztító szájába tömtem egy energonos édességet, amikor anya beállított apához, hogy beszélni akar vele. Apa odasúgta nekem, hogy vigyem el Pusztítókát a szabadba úgy, hogy anya ne lássa meg. Nem tudom, miért nem szabad meglátnia Pusztítókát, de azért teljesítettem apu kérését, és ablakon keresztűl kirepültem kezemben a kis lakótársammal, aki meg volt egy kicsit ijedve attól, hogy le fogom ejteni. Hallottam tisztán mindent, amit apa és anya ordítoztak össze a villánkban.
Mivel elég csúnyákat is mondak, befogtam Pusztító antennáit, mert az ilyen kicsi alíg egy hónapos kisrobotoknak fülébe még nem valók ezek a csúnya, trágár szavak. Annyit tudtam csak meg, hogy anya el akar engem vinni, de apa odavágta neki, hogy a destroni bíróság eltiltotta minden anyai jogától (mármint anyát) és csak havonta egyszer látogathat meg engem, de azóta rám se bagózott, csak egyetlen egyszer találkoztam vele. Éppen egy bárban szívott cigit, amikor apával arrafele sétáltunk, és ezután is volt egy hatalmas veszekedés, amit egy bunyó követett, ami után apa fájós tagokkal jött ki a bárból (talán anya barátai verhette meg, mert hallottam apát, amikor anyához odavetette, hogy még most is képes minden lelkiismeret nélkül pasiknak kelletni magát).


Január 16. Péntek

Pusztítókát elvittem ahhoz a dombrészhez, ahol a kisrobotok szoktak játszani. Legalább Pusztító elvolt a nála fiatalabb kisrobikkal, amíg én megpróbáltam repülés közben irányítani és leszállni (irányítás: Jeles; földetérés: Haladás), utána megint átvettem az átalakulást, ami nagyjából sikerült, de a fejem még kilátszott. Megmutattam így magamat Pusztítókának, aki csak ásított rá, míg a többi beszélni tanuló kölyök gúnyolodtak: - Helikopi-testű! Helikopi-testű!
A rotorom segítségével havat szórtam válaszul a hülye dedósoknak, hogy még szegény Pusztítókát is beletemettem.


Január 17. Szombat

Pusztító végre haladás felé! Már nem is sír anyja után, meg eszik is (méghozzá sokat, még apát is megelőzi a zabiban!), és az én társaságomat kereste. Már fél napja játszottunk együtt fogócskát, bújocskát, birkozósdit és csatásdit (az utóbbinál Pusztítóka elkezdett vernyákolni, mert nem akart Optimusz lenni, így hát én töltöttem be az Autobot-pancserek legnagyobb vezérpancserének, Optimusz-kukac szerepét).
Este felé apa ránk szólt, hogy hagyjuk abba a hangoskodást, mert aludni akar.


Január 18. Vasárnap

Pusztítóka ma lett egy hónapos!
Lenatia ezért eljött látogatni. Pusztító oda volt a boldogságtól, amikor meglátta anyját, szinte majdnem fellökött minket is, amikor rohant hozzá. Az anyukája hozott neki és nekem is egy rakás finom energonos édességeket (Pusztítóka többet kapot egy picivel, de végül is ez az ő nagy napja). Hát komcsin mondom, nagyon aranyos Pusztító mamája, szinte kezdem úgy érezni, hogy bárcsak ő lenne az anyukám, mert legalább foglalkozik velem is!
Délután apa, Lenatia, Pusztító és én Pusztító egy hónapos korszakát megünnepelve elbarangoltunk a Fagyosvas környékére sétálgatni. Apa végigmutogatta Lenatianak a környéket, míg én és Pusztító lejátszottunk egy hógolyócsatát, amit bizony én nyertem meg, szegény Pusztító meg már úgy nézett ki, mint egy duci, félszemű hóember. Estefelé Lenatiának vissza kellett mennie a Robotikák főbázisára, így hát megható körülmények közt elbúcsúzott a kisrobijától, majd nekem és apának is(!!!) adott egy puszit, és elment.
Apa nagyon furcsán viselkedik, amióta megismerte Lenatia nénit. Talán megszerethette úgy, mint én...


Január 19. Hétfő

Megabácsi valami találkozó miatt ide fog jönni szerdán! Ide a Havas Bolygóra!!
Apa megkért, hogy ha jön a Megabácsi, akkor viselkedjek rendesen és ne emlegesek neki mindenféle megviselt dolgokat, például a munkaidő alatt elmennek a felnőtt Robotikák a Villogó Drogenár kocsmába, ami nincs itt messze a bázistól, ám járnak még az egyik legismertebb kupiba, az Akasztott Optimuszba.
Pusztítóka nevetett! Amikor véletlenül ráléptem az egyik gurulós játékra, elkezdtem azon csúszni, majd a lépcsőn leestem és a végénél estem pofára, mindvégig rajtam vigyorgott!


Január 20. Kedd

Pusztítóka szerencsétlenséget csinált. Mégpedig a padlóra ijedtében, amikor ráijesztettem egy saját kézzel készített *Sharkticonos álarccal. Apa csúnyán elvert, és rámparancsolt, hogy szedjem fel egy újsággal azt a gusztustalan trutyit, amit Pusztító hagyott ott.
Még mielőbb felszedtem volna, elolvastam az újságot: Nagyjából semmi hír, csak a Destronon láttak egy *­*Sötét Csillagos tagot, amint az éppen el akart hurcolni egy velem egykorú kisrobit. Mázlija volt a kölyöknek, épp időben rohantak a segítségére a szülei. Az Autobot-kukacokról is volt valami kis hír, de éppen azzal az oldallal szedtem fel Pusztika kiskakiját.
Holnap jön Megabácsi.

*Sharkticon = Ronda, nagy darab terrorconszerű kannibál Transformerek, amit végtelen számban élnek Quintesszán. Unicron teremtményei.
**Sötét Csillagosok = A Robotikák után a más(od)ik gonosz csapat, akik ugyanazt akarják elérni, mint a mi: Multiverzum uralma.


Január 21. Szerda

MEGATRON LÁTOGATÁSA
Elég durva volt Megabácsi látogatása! Apa és a többi havasbolygói Robotika égett a szégyentől!
Az utolsó órákban Megabácsi érkezése előtt pucolgatták ki az egész bázist, de még csak a felénél se tartottak, amikor egyszer csak váratlanul megérkezett sokkal korábban a fővezér az őt kísérő nagy darab verő-Robotikáival. Nagyon elkezdett velük ordibálni egy óráig, aztán megkérdezték tőle apáék, hogy-hogy korán jött. Megabácsi nagyképűen elég béna, nyálas szöveget vágott hozzájuk: - Idióta havasi pancserek, én mindig időben jövök! Mások jönnek túl korán, vagy elkésnek!
Megabácsit először láttam életemben: Nagy, szélesvállú csávó hatalmas koronával a fején piros szemekkel, amitől hasonlított egy ronda szarvasbogárra. Helyesbítek, elég királyian beképzelt és nagymenő alakja van. Nem hiszem, hogy nagyrobot koromban meg fogom kedvelni. Még Pusztítóka is Megabácsi láttára ijedten bőgni kezdett, hogy vigyük vissza a a villánkba.
Az elkövetkező órák még durvábbak voltak, amik ezután következtek. Megamarha ellenőrzés közben folyamatosan szövegelt, apáékat tolta le és kritizálta az itteni életet, és ilyeneket mondott, hogy "A bázisomom senki sem él külön házakban", meg "Munkaidő alatt nem piálunk, részeg banda", meghogy "Ki nem állhatom a jeticonokat! Egyből kivégezném mind... Elrendelem a likvidálásukat", éshogy "Hozzátok képest a kéktenger bolygói Robotikák zsenik és higénikusabbak!". Ezek után kaját követelt, akárcsak azok a Robotikák, akiket magával hozott. Nekem kellett az energonos pezsgőket vinni Megabácsi Robotikáinak, mivel gyorsan tudok már repülni. Hát nem voltak valami kedvesek azok a nagy Robotikák sem, mert még csak meg sem köszönték a kiszolgálást, inkább rámförmedtek, hogy takarodjak abba a kib...ott raktárunkba még energonos pezsgőnkért. Apa és Jégtömb bácsi is azok közé tartoztak, akik Megatunyabácsi igényeit kellett kielégíteni, hát az elég égő volt - nekik. Apa és Jégtömb bácsi már az ötödik energonos étellel és *energolinnal fordultak felé, amikor előttük gördült el Hólánc-kukac, akin keresztűl átestek, a kaja repült, a pia repült, a kaja Megabácsi fején landolt, a pia meg az egyik Robotikájának fején tört szét, az energolin meg csöpögött le Pusztítóka fejére. Megabá' írtó dühös lett, aztán elkezdett lövöldözni az egyik fegyverével papa, Jégtömb bácsi és Hólánc-kukac felé, akik elég szép **szteppet nyomtak le a lábuk előtt robbanó energonos lövedékektől, az a hülye Robotika, akinek a fején tört szét az energolinos üveg, elkezdte magáról lenyalogatni az italt.
Estefelé hál'istennek Megabácsi elhúzott a Robotikáival. Előtte apáékat osztotta ki (veréssel is) azzal, hogy ők aztán itt is fognak rohadni ezen a hazai bázison, és ne is számítsanak arra, hogy ilyen balekokat, mint apáék, besorozzon az ő főhadseregébe. Amikor Megabácsi elment, apa szégyentől elolvadta hazavonszolta magát velünk együtt a villába, majd öt perces idegroham után lefeküdt aludni. Szegény apa soha nem égett le ennyire, mint most.
Ennyit a vendégszeretetről Megabácsival kapcsolatban.

*Energolin = Felnőtt Transformerek kedvenc alkoholos itala. Olyan, mint az energonos whisky, de sokkal ütősebb.
**Sztepp = Valami hülye tánc, amit a cyborgoktól szedett mindenki, aztán rájöttek az emberek is a módjára...

Folytatódik....